10.fejezet

Szval. Egy nappal korábban hoztam a fejit, de ne is álmodjatok róla, h sűrűn lesz ilyen :)
Elérkeztünk az 1. kerek fejihez :D Mivel ez a feji vagy 5x hosszabb lesz ,komihatár. Vagyis tőletek füg a következő fejezet kirakási ideje. Komihatár 10.-15. Tudom ,h olvassátok a lapot ennyien kb. mivel vagy a szavazatotok száma elárul benneteket. Csak egy komit kérek, 1 komi. Nem olyan nehéz összedobni pár mondatot. Lehet bevezetem a folyamatos komihatárt is. Ne is beszéljünk a rendszeres olvasókról. :( 6? xD. Ugyanmár gyerekek. Vagytok ti többen is. Na jó lehet kicsit telhetetlen vagyok, de jó lenne ha regiznétek a renszeres olvasásnál. Please.
UI.: KOMIHATÁR: 10-15.
Puszy: Bella08

10.fejezet

1. rész: Szenvedély

Pár hónappal később....

- Mit akarsz mutatni? – kérdezte Bella.

- Majd megtudod. –válaszolta Edward. – Csak bízz bennem.

Edward könnyedén és teher menetesen futott, hátán Bellával.

- Tó? Érzem az illatát. –kuncogott a vállába.

- Igen. Mondtam, hogy ne vegyél levegőt. –válaszolta a fiú és lekapta a lányt márvány vállairól. –Most már kinyithatod.

- Oh. – mondta a lány és szája o formát alakított. Nem gondolta volna, hogy egyszer lát majd olyat ami majdnem olyan szép mint Edward. A tó vize lilás árnyalatot vet fel, a holdfénytől. A hold megvilágította a sötét titokzatos éjszakát. A víz csöndes volt, néhol, néhol volt pár moccanás. A szél lágyan fújt végig a lányon, és egy nagyot szippantott belőle. A szél finom vadvirág illatát hozta felé. A rét csak pár száz méterre volt. Csend volt, amit csak a tücsök dallama törte meg.

- Ez gyönyörű! –mondta Bella, és lehuppant a fűbe.

- Tudom. – mondta a fiú, és leült mellé. Óvatosan felemelte a lány állát, és közel hajolt hozzá. Érezte csábító illatát. Nem azért vágyakozott, hogy kiszívja vérét, hanem egy olyan dolgot akart , amit már nagyon szeretne megtenni. Bella is ugyanezt gondolta. Lágyan megcsókolta, és aztán már durvábban. Leteperte a földre. Edward nem ellenkeztet, inkább felállt a lánnyal, és belementek a vízbe. Egy percre se tért el ajkuk egymástól.

(Bella szemszöge)

Nem volt szükségünk levegőre a víz alatt. Edward megfogta derekamat, aztán elkezdte felhúzni felsőmet. De inkább elszakította, és hagyta , hogy felmenjen a felszínre. Kigomboltam ingjét, és elengedtem, ő pedig a nadrágommal küszködött. Ellöktem kezét, és levettem mindenem, míg ő is levetkőzött. Aztán megcsókolt. Az elmémbe csak ő létezet. Hallottam az összes gondolatát. Mindenhol én voltam. Nem tudom miért hallom ilyenkor is őt. Talán azért mert rá koncentrálok. Eltértem ajkáról álára, aztán végül nyakára. Enyhén beleharaptam, mire ő felnyögött, és összeértette ajkainkat. A hajába tudtam, miközben gyengéden cirógatta ajkaival nyakamat, aztán a mellkasomat. Visszatért ajkaimra, és beleeresztette fogait. Csodálatos élmény volt. Minden porcikám aktívan részt vett benne. Nem tudtam mennyi lehet az idő. Mennyi ideje vagyunk víz alatt. De nem is érdekelt. A levegő csak úgy vibrált köztünk, és izzott. Minden pontját felfedeztem. Olyan tökéletes volt minden.

Végül búcsút mondtak az ajkaink egymástól, és felértünk a felszínre. Reggel volt.

- Ez… Ez …- dadogtam, és Edward újra megcsókolt.

- Megbántad? – kérdezte, és arcomba nézett komolyan.

- Dehogy bántam meg. – mosolyodtam el, és átöleltem.

- És még ki kell találnom mit vegyek neked, most ,hogy leérittségiztél.

- Már meg van minden amire vágytam. –mondtam. –Te. És a hajnal amit nekem adtál. – mondtam, komolyan, és megcsókoltam.

- Ideje hazamennünk. –mondta, és kiment a vízből, magával ragadva.

Mikor megszáradtak ruháink , felöltöztünk. Mivel a felsőm trappára volt menve, Edward odaadta nekem az ingjét. Együtt vadásztunk, és aztán átsétáltunk kéz a kézben a napfényes réten, a Cullen ház felé.

2.rész: Bella múltja

- Szia anya. Elmentem vásárolni. –mondtam, és felkaptam a táskámat. –Veszek néhány könyvet, mert már unom amik vannak.

- Oké kicsim. De siess vissza. – mondta anyu ,és megpuszilta a homlokom.

- Sietek! Szia. –mondtam, és kiszaladtam az ajtón.

A belváros nem volt messze, csak egy 10 percre ,ha gyalogolsz. A könyvesbolt egy csöndes helyen van. Odasiettem az ajtóhoz, és bementem.

- Hahó! – mondtam, és a pult fele siettem.

- Van itt valaki? – a pulthoz értem, ahol pár csepp vörös folt volt. A pult mögé néztem, és ekkor majdnem sikítottam. Az eladó halott volt, és csöpögött a vértől. Kiszaladtam a boltból és egy kis utca felé siettem. A szemembe könnyek áradata gyűlt össze és folyt le arcomon. Letöröltem. Sötét volt. Csak ekkor jöttem rá, hogy eltévedtem. Eszeveszettül rohangáltam, kiutat keresve, de akármerre mentem nem találtam. Sehol egy fény. Még egy szikra se. Lerogytam a nyirkos aszfaltra, és összébb húzódtam. Féltem, nagyon féltem. Nem csak a sötéttől féltem. Rossz előérzetem volt. Úgy éreztem veszélyben vagyok, hogy itt van a gyilkos. Megfogok halni. Újra előtört bennem a sírás .Azt kívántam, hogy otthon legyek, anya szerető karjaiban. Haza akarok menni. Segítsen valaki. Egy alak tűnt fel ,és felém közeledett. Feltápászkodtam, és futni kezdtem. Éreztem, hogy ez nagyon veszélyes. Futottam már megint kiutat keresve, de a veszélyes alak előttem termett a semmiből. Egy férfi volt. Szemei sötétvörösen izzottak. Minden egy pillanat alatt történt. Erős fájdalmat éreztem a hasamban, és nekicsapódtam a falnak. A férfi rám ugrott. A nyakamhoz hajolt. Fogai, mint egy éles tű, úgy szúrták át vékony bőröm. Éreztem, ahogyan a vér fogyni kezd belőlem, és ,hogy gyengülök. A sötétség magával ragadott. És homályosan még láttam, ahogyan a férfi félrenéz, és felmordul. Aztán otthagyott engem félholtan. Az égés elviselhetetlen volt. Sokkal inkább elviseltem volna ahogy a hasamba üt, és a falhoz csapódok. Akár ezerszer is egymás után.

Meg akartam halni, és azt akartam vessenek már neki ennek a pokolnak. A lábujjaimban kezdett csillapodni az égés, és szép lassan elmúlt. A szívem dobbant egy utolsót és leállt.

3.rész:Düh

Már tudták a történetem. Nem szívesen emlékszek vissza rá. Mikor az eladónőről emlékeztem vissza, elborzadtam, és szomjas lettem. Eszembe jutott a lány az erdőbe, és még nagyobb szomj fogott el. A kanapén ültem, és Edward átkarolt, és belecsókolt a hajamba. Mindez nagyon váratlanul ért, miközben a szomjamról gondolkodtam. Nekidobtam a falnak, és leguggoltam, miközben egy mély morgás jött fel torkomból. Jasper rám ugrott, hogy megvédje fivérét, és én könnyen leráztam magamról, eltörve ezzel bordáját, és nekirepült Esme ebédlő asztalának. Esme végignézte , hogyan esik szét kedvenc asztalkája, és fájdalmasan rám pillantott. Mindenki lefagyva nézte, ahogyan ott guggolok, szememben vérszomj, és vadság. Minden egy pillanat alatt tűnt el. És ekkor helyébe ijedség férkőzött. De még nem tudtam levakarni arcomról a vadságot. Mintha valaki irányítana. Mintha valakire nem lenne jó a pajzsom. Hiszen bárki találhat rést benne, mivel még nem erősítettem meg. Felálltam, és óvatosan a fájdalmat tükröződő Edward felé sétáltam. Leguggolt.

- Bella! Kérlek térj magadhoz! –kérlelt.

Magamnál vagyok. Akartam mondani, de valami visszatartott. Megint megpróbáltam normálissá változtatni arckifejezésemet, de nem sikerült. Még mindig vad volt, de az érzéseim nem tükrözték azt. „ Edward, magamnál vagyok. Valami furcsa történik velem.’’

Küldtem a gondolatomat Edwardnak, és erősen rá koncentráltam. De semmi. Edward arckifejezése csöppet se lett más.

- Bella, kérlek. –mondta fájdalmasan.

Nem tudtam válaszolni. Már csak 1 méterre voltam tőle, de Jasper rám ugrott. Nem védekeztem, hagytam magam leteperni. Próbáltam Jaspernek kinyitni a pajzsom, de nem tudtam. Szemem végül egy sötét félhomályba burkolódzott.

4.rész: Álomvilág

- Edward! –kiabáltam. – Edward! Hol vagy?- kiabáltam, és eszeveszettül kerestem őt. Egy erdőben voltam, és ő eltűnt. Féltem. Rohantam, és megbuktam egy farönkben. Véreztem. Nem értettem miért, hisz egy vámpírt nem lehet ilyen könnyen megsebesíteni. Miért vérzek? Hol vagyok? Mit keresek én itt? Hogy lettem ember? Mi történik velem? Ez nem lehet álom. Nem tudok álmodni. Valami mozgott a fák között.

- Ki az? – kérdeztem ,remegő hangon.

- Mit akarsz? – Kérdeztem, mikor nem kaptam választ előző kérdésemre.

Az alak ekkor kilépett a fák közül, és én hirtelen megkönnyebbültem.

- Edward! Megijesztettél. –mondtam neki.

- Bocsánat! –mondta, és arcán megjelent egy vad mosoly. A hangjában volt valami furcsa. A testtartása sem volt olyan ,mint amilyennek ismertem. Ő nem az az Edward volt. Közeledett, és ekkor megláttam azt, amit nem kellett volt. Szeme vérvörösen izzott. A véremre szomjazott.

Egy másik alak lépett ki a fák közül. A nő odament Edward mellé, és engem nézett. Gyönyörű volt. Haja barna , hullámos fürtökben hullott derekára. Térdig érő egybe ruhát viselt. Kék felsőrésze, és szürke szoknyából állt. Mosolygott, majd odahajolt Edwardhoz, és megcsókolta. Aztán mindketten éhesen rám néztek, és felém közeledtek.

5. rész: Illúzió

- Bella! – próbáltam felébreszteni. Mindenki aggódott érte, és felette álltak.

- Nem én tehetek róla. –mondta Jasper. – Én csak védeni akartalak.

- Edward! –zihálta Bella.

- Itt vagyok szerelmem. –mondtam, és megráztam. De semmi. Bella nem reagált szavaimra, hanem folytatta.

- Edward! Hol vagy?

„ Mi történik vele Edward?” gondolta aggodalmasan Esme.

- Álomnak látszik! – mondtam, és még egyszer megráztam Bellát.

- Az lehetetlen. –mondta Carlisle.

- Mégis akkor mi lehetne? Nem tudok más magyarázatott adni rá.

Bella kiabálni kezdett.

- Ki az? – zihálta. – Mit akarsz? –kérdezte, egy kis idő múlva. Félt valamitől.

Hirtelen megkönnyebbült.

- Edward! Megijesztettél. – mondta.

- Rólad álmodik. Cuki. – kuncogta Emmett.

- Emmett ez nem vicces. – mondtam, és mérgesen ránéztem.

- Oké, oké. Befejeztem. – mondta és védekezően hátrálni kezdett, kezét teste elé tartva.

Zihálni kezdett. Megint félt. Zihálása csak erősödött.

- Edward csinálj valamit! –mondta Alice, hangját egy oktávval fentebb vitte.

- Nem tudok. – kiabáltam.

- Bella! Ébredj fel! – megint megráztam.

Sikított, és felnyílt a szeme, felült . Egy picit mindenki hátrébb lépett. Kivéve engem. Ijedtem rám nézett, és a falhoz hátrált.

- Hagyj békén! – kiáltotta, és még jobban nekilapult a falnak.

- Bella! Már ébren vagy. Nem kell félned.

(Bella szemszöge)

Ijedtem néztem végig a szobán, aztán végignéztem rajta is. Testtartása olyan volt, mint amilyennek ismertem. Szeme pedig a megszokott aranybarna. Óvatosan közeledett felém, és megcsókolt. Igen. Ő az én Edwardom volt. Ha beletúrtam a hajába, és ő felnevetett.

- Jól vagy? –kérdezte két csók között.

- Igen! _mondtam.

- Hirtelen mindenre emlékeztem mi történt .

- Sajnálom. –mondtam. –Hogy letámadtalak- Én, én-

- Semmi baj. –mondta.

- Várj!- mondtam és felálltam.

- Igen? – kérdezte.

- Amikor rátámadtam, úgy éreztem mintha valaki irányítana.. Néhány dolgot nem tudtam irányítani. Aztán volt egy rémálmom. De egy vámpír nem tud aludni.

- Beszéltél is. – mondta Jasper.

- Tényleg? – mondtam, és azon gondolkoztam el, hogy vajon mi mindent hallottak. Ha tudtam volna pirulni ,már megtörtént volna.

- Nem hinném ,hogy álom volt. – mondta hirtelen Edward.

- Akkor mi? – kérdezte Rose.

- Illúzió. – válaszolt.

- - Hogy érted? – érdeklődött Carlisle.

- Azt mondtad, hogy úgy érezted, mintha valaki irányítana. – mondta, és rám nézett. Bólintottam.

- Attól tartok valaki behatolt az elmédbe.

- De a pajzsa miatt ez nem lehetséges. – mondta Alice.

- Vagy igen. –mondtam, és mindenki rám nézett.

- Talán ha valakinek erős a képessége, akkor be tudd hatolni valamilyen szinten, de nem teljesen. Vagyis úgy értem, hogy ha nagyon gyakorlott a képessége, akkor tud találni egy rést a pajzsomon. Gondolom azért mert még nem gyakoroltam, hogy védjem magam még jobban.

Mindenki döbbenten nézett.

- De ki tenne ilyet? – kérdezte Alice.

- Nem tudom. - válaszoltam.

Alice a jövőbe meredt. Edward vele együtt. Hirtelen mindkettőjük arca eltorzult, és fájdalmas lett. Beleolvastam Alice gondolataiba. Arcom eltorzult, és hihetetlen mennyiségű fájdalmat tükrözött. Zihálni kezdtem, és lerogytam a padlóra. Felsikítottam, és arcomat a kezembe temettem. Ezzel a kis reakciómmal bizonyára elárultam képességem, de nem érdekelt. Hangtalanul sírtam, miközben néztem mit lát Alice.

6. rész: Halál

Charlie a tv előtt ült, és meccset nézett, mikor megszólalt a csengő. Felállt és az ajtóhoz sétált. Kinyitotta.

- Jó estét, Swan rendőrfőnök úr. – köszöntötte őt a lány. Haja barna volt, mely hullámosan érte hátát.

- Szia. Ismerlek? – kérdezte, Charlie.

- Nem hiszem. – mondta a lány, és a férfira mosolygott.

- Mi járatban vagy itt? – kérdezte Charlie kíváncsian. A lány arca szomorúvá vált.

- Hé, kölyök. Mi a baj? Valami rosszat mondtam? – mondta a férfi.

- Nem , csak tudja a kocsim egy sárban ragadt, az erdőben, és arra szeretném kérni, hogy segítsen, onnan kivinni. – mondta a lány angyalian.

- Hát nem is tudom. Attól még hogy segítek, nem jön ki. Ahhoz kellene még pár ember. Megyek és hívok ide. – mondta, és elfordult. De a lány visszapördítette. Charlie megrezzent a jéghideg érintéstől.

- Nem. Nem hív ide senkit. Ki jön velem az erdőbe, és segíteni fog nekem. – mondta, és megfordulva elindult, Charlieval a nyomában.

****

- Hol az autód? – kérdezte Charlie, mikor a lány megállt, és megfordult vele szemben.

- Sehol. – mondta a lány széles vigyorral az arcán.

- Akkor mit akarsz tőlem? – kérdezte ijedten Charlie.

- A véredet! – mondta a lány.

Charlie futni kezdett, de ő gyorsabb volt. A nyakához hajolt , és beleharapott. Charlie felsikított. De senki nem halhatta. Éjfél volt. Ilyenkor nincsen senki az erdőbe, csak az állatok. A lány élvezte a meleget testében, ami megtölti erővel. Boldog volt. Kiszívta minden csepp vérét, és eldobta Charlie halott testét.

7. rész: Fájdalom

Nem tudtunk már mit tenni. Nem volt választásunk. Csak nézni, hogy az apám meghal. És , hogy ,hogy szívja ki a vérét az a lány. Nem értettem mit akar tőlem. Miért én? Először az álmom, aztán meg Alice látomása. Ő volt mindkettőbe. Tönkre akar tenni? De miért? Mit csináltam én, hogy ezt teszi velem? Zokogtam, könnyek nélkül. Nem tudtam abbahagyni. Túl sok volt már ez a fájdalom.

- Bella! Nyugodj meg! – nyugtatott Edward.

- Nem tudok. Charlie…Cha… - ne tudtam befejezni, mert megint egy hatalmas fájdalom tört be halott szívembe.

- Hogy mondtad? –kérdezte Edward. – Csak most mondtam el mindenkinek, de te hamarabb összeestél. – Te hallottad a gondolatait Alice-nek?

- Igen. De mit számít most ez? A tiédet is hallottam , már régóta. De nem mindig. – mondtam, és felnéztem rá. Rá nézett meggyötört arcomra, és még az övén is éles fájdalom suhant át.

- Szerelmem.., és miért nem mondtad el? –kérdezte Edward.

- Téged csak ez érdekel? – mondtam, és kitörtem az ajtón. Az erdőbe vettem az irányt.

- Várj…!- mondta Edward, és utánam eredt. Nem igazán tudtam figyelni a gyorsaságomra, és ő így gyorsabb volt nálam. Megállított.

- Nem. Csak meglepődtem. Tudod nagyon ,nagyon… Fáj az ,hogy meghalt Charlie. Fáj mert, apám egyik jó ismerőse volt, és mert a te apád. Nem szeretlek így látni Bella. Nem azért mondom, hogy ne legyél ilyen, és ,hogy ne is foglalkozz ezzel. – mondta.

Nem jutottam szóhoz. Az érzelmek együtt sodródtak velem. A fájdalom, szeretet, szerelem, boldogság, gyűlölet, tehetetlenség. De a fájdalom győzött. Még épp ,hogy eltudom viselni, de még egy vámpírnak is tragédia. Elveszteni valakit. Az apádat. De ha Edwardot is elveszíteném.. Nem erre nem is gondolhatok. Elfordultam Edwardtól, míg arckifejezésemről eltűnt az ijedség. Edward két keze közé vette az arcomat, és megcsókolt. Hirtelen beugrott az álmom. Amikor Edward nem az enyém volt. Mi lesz ha valóssá válik? Nem.. az nem lehet. Edward nem lenne erre képes. Edward még mindig csókolt, de én eltoltam magamat tőle.

- Edward! A lány. Alice látomásában… - kezdtem, de hangom elcsuklott.

- Tudom. Meg akarod ölni. El fogjuk intézni. Nyugodj meg. – mondta, és átölelt.

- Nem. Nem azért mondtam . Hanem,hogy…- hangom remegett.

- Mond már Bella! –sürgetett.

- Azt a lányt láttam az illúzióban is. Az a gyanúm ő tette azt is. És abban az álomban te ellenem voltál. – mondtam, és rám tört megint egy zokogó hullám. Arcomat mellkasába temettem. Ha könnyek is jöttek volna, már eláztatták volna pólóját

- Nyugalom. Én soha nem tennék veled ilyet Bella! – nyugtatott.

- És ha mégis? Láttad mit csinált Charlieval? Hogy az ujjai köré csavarta pillanatok alatt? – kérdeztem, és felnéztem, egyenesen a szemébe.

- Ide figyelj Isabella Marie Swan! Én soha nem foglak elhagyni! –mondta, és megint kezébe helyezte arcomat. – Az csak illúzió volt! Nem valós esemény.

- Hiszek neked. –mondtam, és most én csókoltam meg őt. Abban a pillanatban úgy éreztem ,hogy egyek vagyunk. Hogy az ő fájdalma az enyém is, és az én fájdalmam az övé is.

- És most elárulnád nekem, hogy ,mégis hova akartál elviharozni? – kérdezte és felvonta a szemöldökét.

- Charlie-hoz! –mondtam, és elindultam. Követett. Csönd volt. Csak a gyengéd suhanásunk hallatszott a fák között.

8. rész: Búcsú

Charlie házában még érezni lehetet a vámpír illatát. Bella a nappaliba ment, ahol egy utolsót szippantott még a levegőbe, ezzel örökre megőrizte édes illatát. Még mindig ment a TV, amit úgy hagyott előző este. Edward követte őt, és finoman átölelte.

- Sajnálom. –mondta, és lágyan megcsókolta nyakát.

Bella iszonyúan érezte magát. Charlie nincs többé. Halott. Még mindig nem tudta elhinni. Edward megpördítette, de Bella elfordult. Nem akarta ,hogy a fiú meglássa az arcát. Edward lassan az álla alá nyúlt, és felemelte arcát. A fiú sajnálta a lányt ,nem szerette ha boldogtalan. Az arcához közeledet, de Bella eltolta.

- Most nem!- mondta Bella , és elsétált az ajtóig. Nem bírt tovább ott maradni. A levegő is fullasztó volt, nem azért mert vágyott az emberi vérre, hanem mert teher volt számára. Még Edward is. Azt kívánta bárcsak elküldte volna még az elején. Egyedül szeretet volna lenni. Ki akarta sírni magát. Üvölteni akart, kiadni magából a dühöt, a bánatot. Elfelejteni mindent, és visszamenni a múltba. Azt akarta, hogy halott legyen az a szörnyeteg. Emlékezet csábító, és csalafinta mosolyára. Gyötörte őt, nem akart elmenni. Nem tudott másra gondolni.

- Várj! – szólt Edward, és megállította Bellát. – Tudom ,hogy fáj, de örökre nem lehetsz ilyen. Bella kérlek!

- Nem! Hagyj békén! Kérlek! Csak egyedül akarok lenni! Ne haragudj, de fel kell ezt dolgoznom. Ne keress. Ígérem vissza fogok jönni amint jobban leszek. – mondta Bella, és megcsókolta szerelmét.

Bella nem bírta elviselni azt se ,hogy Edward így látja őt. Bárkinél jobban szereti őt, de el kell mennie. Muszáj, ha nem akarja, hogy így lássa. Vissza fog jönni, és akkor boldogan élnek majd. Örökre. Elfordult, és eltűnt.

Edward nem akarta felfogni, hogy csak így hagyta elmenni, nem tudott gondolkodni. Mintha elhagyta volna az élet. Üres volt. Lerogyott az erdő előtt.

Bella a lányon gondolkodott, és ,hogy mit akar tőle. Azt hitte boldogan élhet. Sose találta helyét az emberi világban. Úgy érezte, megtalálta, de tévedett. Talán mégis a halál az ő helye. Talán. Mindentől távol a sötétségben, a semmiben. Az élete fenekestül felfordult. Annyira vágyott a boldogságra. Olyan sok rossz dolog történt vele, és félt a következő célponttól. Mi lesz ha Edward az? Bella ezt gyorsan verd ki a fejedből!- ismételgette magában. Feltámadt a szél, és Bella gyengének érezte magát, mint egy ember. Dejavu érzése volt. Az álma. Akkor is feltámadt a szél. Hirtelen sötét lett az ég, és a vihar zaja csapkodott az erdőbe. Az erdő villogott, és az eső is elkezdett esni. Félt. –Bella megborzongott az emléktől. Nem is figyelte még meg eddig a környezetet, sötét volt. És csak a vérszomjas párra figyelt. A lányon megint egy jéghideg borzongás futott végig amint a vérszomjas párra gondolt. Egy pillanatra meg kellett állnia. Elég messze volt mindentől, hogy hallja bárki is. Körülnézett,és óvatosan felmérte a terepet, hogy nincs-e a közelben senki. Nem volt senki sem ott. Felkiáltott, és hatalmas morgás jött ki tüdejéből, aztán lerogyott a nedves földre.