11.fejezet

Hosszas rágódás után úgy döntöttem, hogy 5 megjegyzéssel, és 16 véleménnyel elengedlek titeket. De meg kell, hogy mondjam, h elég kicsi teljesítmény :( Nah mind1. Akik írtak komit nagyon köszönöm, és sajnálom ,hogy megvárakoztattam őket. Köszönöm Bella19-nek, aki rendszeres olvasóm, Melinda úgy szintén. Köszönöm új olvasómnak Tündének is. És barbinak, és egy névtelennnek a komit. Jójó. Befogom, és nem izélek a drámai dolgokról xD. Most pedig jöjjön az a rész amibe feltűnik Jacob Black a jóképű és csábító vérfarkas, úgyhogy a Team Jacobosok örülhetnek ;)

11. fejezet: Fájdalom

(Vérfarkasok tanyája: La Push)

Jacob Black bosszankodva nézett az újságra: „ELTÜNÉNEK SEATTLE ÉS FORKS KÖRNYÉKÉN. A RENDŐRSÉG TALÁLGAT A SOROZATGYILKOSRÓL. VAJON MEDDIG KELL MÉG RETTEGNÜNK? „– a fiú lejjebb olvasott. „Az áldozatok testében nem találtak vért..” – tovább kutatott szemével. Végigfutott a szavakon, de egy bekezdésnél megállt. Levegőért kapkodott és zihálni kezdett. Az újságban ez állt: „ EBBEN A HÓNAPBAN 4 EMBER HALÁLÁT GYÁSZOLHATJUK, KÖZTÜK VAN CHARLIE SWAN RENDŐRFŐNÖK: A turisták találták meg a holttestét az erdőben.

- Teljesen sokkolt minket, mikor megláttuk. – nyilatkoztatta az egyik turista.

- A teste teljesen kiszáradt, és a nyakán egy félhold alakú nyom volt. – nyilatkoztatta egy másik.

A hullaházban megkérdezték, hogy a többi 3 áldozatnak is van- e a nyakán ilyen seb. Volt. Vajon mi lehet ez? Talán ez a gyilkos jele. „

Jacob bosszúsan dobta az újságot a földre.

- Billy! – kiabálta, és áttrappolt a nappaliba. Billy a híreket nézte.

- Charlie meghalt. –mondta halkan a fiú.

- Tudom. Most volt a hírekben.- válaszolta a férfi.

- Ugye tudod mi tette? – kérdezte Jacob.

- Igen. Vagy talán több is. – válaszolta Billy és bólintott.

- Nem hinném, hogy többen vannak. Ebben a hónapban 4 ember halt meg. Ha többen lennének több haláleset lett volna. – húzta fel a szemöldökét Jacob.

- Talán igazad van. –mondta bölcsen.

- Megyek Sahmez, és megbeszéljük. – mondta a fiú, és kirohant az ajtón.

Az erdőbe vette az irányt. Levette a nadrágját, és átváltozott. A ruhadarabot a szájába vette, és befutott az erdőbe. Jacob Black egész úton azon gondolkodott, hogy milyen lesz egy vámpírt megölni. Nem ölheti meg a Culleneket, a szerződés miatt, de megölheti az átjárókat, akik itt táplálkoznak.

Bella feldúlt volt. Csak rohant az erdőbe nem is nézte, hogy hol van.

Jacob előtt futott el, aki azon nyomban utána vetette magát. Bella megállt és megfordult. Egy hatalmas farkas állt előtte pár méterre. Átfutott rajta a félelem, és hátrálni kezdett. Nem guggolt le, hogy megtámadja, tudta, hogy azzal csak még nagyobb bajba keveredne. A farkas lépett egyet feléje, miután Bella hátrált. A lány nem akart meghalni.

- Szia. –mondta félénken Bella, de a farkas rámordult.

- Nem akarlak bántani, és te se tedd. – motyogta az orra alatt komolyan a lány.

A farkas megrázta fejét és lépett még egyet feléje. Bella megint hátrált. Jacob belül mosolygott, hogy megölhet egy vámpírt. Ő lesz a nap hőse. Az izgalom csak úgy vibrált benne. Bella nem tudott menekülni. Tudta ,hogy fél és, ha fut akkor azon nyomban meghal. A farkas ugrásra készen volt, és elrugaszkodott, de már ugrani nem tudott, mert a fához csapódott, ami ki is dőlt.

- Bella jól vagy? –kérdezte Edward, és felsegítette a lányt.

- Igen. –mondta, és durván megcsókolta. Őrült ,hogy újra láthatta . Még egy ilyen kis időre is tragédia volt elveszíteni. Edward lassan eltolta és a farkas felé fordult.

- megőrültél ? – kérdezte, és felvonta a szemöldökét. Bella kihasználta az alkalmat és megpróbált beleolvasni a farkas fejébe.

„Miért? Ő nem Cullen!” – gondolta gúnyosan.

- De hozzánk tartozik! –mondta Edward dühösen.

A farkas rámordult, és elrugaszkodott.

- Elég! – kiáltotta Bella. – Ne veszekedjetek!

A farkas rámordult, mire Edward lépett volna, de Bella visszatolta.

„ Vidd távolabb a vérszopód! „- fenyegetőzött a farkas Edwardnak.

- Jól van, elmegyünk. Edward gyere! –mondta Bella és suhanni kezdett a fák között.

Jacob Black hagyta őket elmenni, de mérges volt és feldúlt. Utálta a Culleneket, és legszívesebben megölte volna őket. Néhány percig még állt és abba az irányba bámult amelyikbe eltűntek, aztán elindult az eredeti célpontjához.

- Mégis mit hittél? – kérdezte Edward mérgesen.

- Nem az én hibám. És amúgy is minek mentettél akkor meg? Látom már megbántad. – válaszolta Bella, és durcásan elfordult.

- Lehet, hogy akkor hagynom kellett volna meghalni téged. – mondta Edward, és gyorsított.

Bella szívébe nagyobb fájdalom hasított mint valaha. Nem tudja elviselni ,hogy Edward nincs mellette. Immár a Cullenéknél élt, ezért haza kell mennie, ha azt akarja legyen pár gönce. Végül is nem hordhat örökre ugyanazt. Visszafordult, és futni kezdett Edward után.

( Cullen ház)

„ Hé, öcskös miért vagy ilyen szomorkás” – gondolta gúnyosan Emmett.

- Fogd be! – válaszolta Edward, majd felsuhant a lépcsőn.

Bella 1 perccel később tört be a Cullen házba. Mérges volt. Jasper egy kicsit megingott bizalommal tétovázott, hogy vajon nekitámadjon-e, de Alice leállította.

- Csak várd ki a végét. Bella tud magán uralkodni. Ha Edward meg olyat tett, ami megbántotta, megérdemel néhány pofont. –húzta fel az orrát Alice.

- Hé, Bella, mi ez a nagy sietség. – cukkolta Emmett.

- Fogd be a szád Emmett. Nagyon ajánlom. –morogta, és felsuhant a szobájába, egy durva ajtócsapódás kíséretében. A földszintről csak a lomolást lehetet hallani, és a szekrénycsapódást.

- Ezért megölöm Edwardot! –mondta bosszúsan Alice, és felrohant a fiú szobájába.

Alice betört az ajtón.

- Mégis mi a fenét csinálsz?! –kérdezte tőle mérgesen Alice, és felvonta szemöldökét.

- Semmit . –válaszolta durcásan Edward.

- Ne legyél már ilyen gyerekes! –kiabálta teljes erőből. – Nem érdekel, hogy mivel bántottad meg, de most azonnal bocsánatot kérsz tőle.

Emmett kuncogott.

- Felesleges bocsánatot kérnie, amikor a fejemhez vágta, hogy bárcsak halott lennék. – kiabálta vissza Bella meggyötört hangon.

- De már halott. – kiabálta fel Emmett kuncogva.

- Fogd be Emmett! Ne akard ,hogy lemenjek! – válaszolta füstösen Bella.

- De félek. – cukkolta Bellát tovább.

A földszintről Bella mély morgását lehetett hallani.

- Emmett állj le!- utasította Jasper.

- Jól van na. –mondta és lehuppant a kanapéra.

Bella kisuhant a szobájából, és berontott Edward szobájába. Odalépkedett hozzá és egy hatalmas pofont adott neki Alice szeme láttára.

- Bunkó! – mondta dühösen, és visszament a szobájába. Megfogta a bőröndjét, és lesietett a lépcsőn. Kisuhant az ajtón. Emmett, Jasper, Esme, és Carlisle szóhoz sem jutottak. Edward lefagyott. Odafent megint elcsattant egy pofon.

- Hé! –nyavajgot Edward. – Ezt most miért kaptam?

- Mert hagytad elmenni. – mondta dühösen Alice , és adott neki még egy pofont.

- Ezt meg azért mert bunkó vagy! – mondta, és lesuhant a lépcsőn.

Edward összetört. Amit az erdőben mondott Bellának, nem gondolta komolyan. Hirtelen mérges lett, és olyat vágott hozzá amit nem szabadott volna. Lerogyott az ágyra, és kezébe temette arcát. Hülye, hülye. –mondogatta magában. - Miért hagytam elmenni?

( Bella szemszöge)

Hogy nem vettem észre eddig, hogy mennyire tuskó? Már az első nap faképnél kellett volna hagynom. Ha akkor nem megyek ki az erdőbe, vagy nem megyek el a családjához, akkor talán nem történik velem meg ez a sok szörnyűség. Holnap lesz Charlie temetése,és nem akarom, hogy ott legyen. Olyan elveszetnek érzem magam. Nem tudom ki vagyok, és mit akarok. Mindent elveszítek. Sose lehetek boldog már… Muszáj vadásznom- jutott eszembe, mikor megéreztem egy hegyi oroszlán illatát. Beleszagoltam a levegőbe, és már semmi sem tudott megállítani. Dél fele vonzott a vér lüktetése. Már sötétedett, de én tökéletesen láttam mikor kerül be látókörömbe az állat. Az oroszlán is zsákmányt kereset, de nem járt sikerrel. Nem volt kedvem játszadozni vele, ezért kihasználta pillantatni figyelmetlenségét, és rávetettem magam. Az állat megpróbált lelökni magáról, de nem tudott. Szép lassan feladta a harcot, és testéből elfogyott minden csepp vér. Még éhes voltam. De a közelben nem éreztem már több hegyi oroszlánt. Kénytelen leszek beérni néhány kevésbé íncsiklandó növényevővel. Újra beleszagoltam a levegőbe, és megéreztem egy vámpír illatát. Kinyitottam a szemem. Ez az illat ismerős, de nem a családomé. Ezt az illatot éreztem Charlie ajtójában is. Hirtelen bosszús lettem, és elindultam az illat aroma irányába. Pár száz méter múlva feladtam a keresést, mert megéreztem Charlie illatát. Ez az illat tegnapról volt. De szinte alig volt érezhető, mert keresztezte a friss nyom. Követtem az ösvényt, ami a régi házához vezetett. Kivettem a kulcsot a rossz deszka alól és bementem az ajtón. Éreztem az ajtóban , és a nappaliban a nyomokat. Felmentem a lépcsőn és bementem régi szobámba. Nem változott azóta a pár hét óta semmit mióta itt hagytam Charliet. Miután betöltöttem a 18-at (biológilag), és közöltem vele, hogy a Cullenékhez költözöm. Most jöttem rá mennyire fájhatott neki ,hogy elhagyom. Talán majdnem annyira ,mint nekem ,hogy soha többé nem láthatom.

(Jacob Black szemszöge)

- Jacob induljunk! –szólt Billy szomorú hangon.

- Oké, oké. –mondtam, és kiléptem az ajtón.

Segítettem Billynek beülni az anyósülésre, aztán átsiettem a kormányhoz. Sam és a többiek farksalakban jönnek majd. Éppen azon gondolkodom, milyen vicces lenne, ha néhány farkas ülne a koporsó mellett egy temetésen. Vagy ha visszaváltoznának, és a ruhájukat elfelejtik vinni. Egy kicsit kuncogtam, mire Billy rám szólt.

- Mi ilyen vicces egy temetésen?- kérdezte és felvonta a szemöldökét.

- Bocsi,bocsi. –ismételgettem, és ráhelyeztem a lábam a gázpedálra.

- Siessünk mert elkésünk. –szólt Billy. –Benyomnád a rádiót légy szíves?

- Apu! Nem akarok nyászos zenét hallgatni. Elég lesz a temetésen.

Billy mérgesen rám meredt, de nem szólt semmit.

Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Sue, Seth,Jared, Noah, Sam, Quil, Herry, és egy pár ember még. Tovább tekintettem és megláttam őt. Mérges lettem, és felmordultam.

- Nyugodj meg Jacob. – szólt rám Billy.

- Mit keres itt egy vérszívó? –kérdeztem, és bevágtam magam mögött az ajtót.

- Nem tudom. Talán.. Van benne valami ismerős. – Válaszolta Billy, és eltöprengett.

Nem szóltam, de nem hagyott nyugodni ,hogy itt van. Főleg ő.

(Bella Swan szemszöge)

Olyan nehéz volt látni. A koporsót, amiben Charlie fekszik halottan. Nem tudtam sírni könnyekkel, de tudtam zokogni könnyek nélkül. Mindenki engem nézett. De nem érdekeltek a farkasok, és a La Push-i ismerősei. Charlienek sok volt a barátja La Pusban. Ott voltak még a rendőr társai, és barátai. Ekkor a sorba beállt Billy bácsi. Még mindig felismerem, hogy ilyen sokat öregedett. Állt mellette valaki. Akivel az erdőben voltam? Nem tudom biztosan. Ugyanolyan barna a haja, és a szeme is a farkasé volt. Bosszúsan nézett meggyötört szemeimbe. Biztosan ő az. A másik irányból megjelent Reneé , és hozzám sietett. Hosszan megölelte hideg testemet. Olyan rég láttam már, és annyira hiányzott az illata. De már nem voltam olyan aki szinte alig tudja megállni. A könnyei átáztatták ruhámat. Felnézett a szemembe, és látta a fájdalmat. Kölcsönös volt. Megszorította a kezem és mellém állt.

- Szia kicsim. – mondta,miközben szeméből könnyek hullottak.

- Szia anyu. Hol van Phil?- kérdeztem én is meggyötört hangon.

- Nem ért rá. – mondta és belefújta orrát a papír zsebkendőbe.

Tovább már nem beszélgettünk, mert elkezdődött az előadás.

-„Nem hétköznapi reggel, amire ébredünk,
Egy kedves ismerősünket kell hosszú útra kísérnünk.
Az idő is szomorú, borús, mintha tudná,
nem kell ide napfény izzasztó pára,
csak vigasztaló, hűvös szellő, eső szitálással.
Sírjon az égbolt is, mossa le a virágokról a port,
mossa tisztára az utat, ahol viszik majd a koporsót.”

- kezdte a beszédet Billy és a helyére kerekezett.

A pap tartotta a szertartást, és búcsúztatott el minket az apámtól. A pap felhívta anyámat aztán engem ,hogy mondjunk búcsúzóul valamit.

Mindenki szeme rám szegeződött mikor elindultam a kis dobogóra.

Megköszörültem a torkom, és hozzákezdtem a beszédemhez.

- Szomorú nap, ez a mai. Mikor végleg el kell búcsúznunk valakitől, akit szerettünk. Most itt állunk, és siratjuk őt, de ő azt akarja, hogy nevessünk. Mert fentről nézz minket. Biztonságban. De mi nem tudjuk elviselni, hogy már nincs velünk. Üresnek érezzük magunkat. Most ránézek minden arcra és nem látom ,hogy nevetnek. Én sem. Mikor meghallottam a borzalmas hírt, nem számított semmi. Zokogtam, és nem bírtam túllépni a tragédián. Viszont a napok javítanak rajta, de sose fogjuk őt elfelejteni. Magunkkal hordozzuk őt a sírba is.

Most pedig mindenki búcsút vesz egykori szerettétől. Legyen az barátja, lánya, volt felesége, munkatársa, ismerőse, vagy csak egy ember aki tisztelte őt. Most mind elbúcsúzunk tőle. – fejeztem be, és lesétáltam a dobogóról, visszamenve a helyemre.

(Alice Cullen szemszöge)

Edward hogy lehet ilyen szemét? Még a temetésre se engedett el. Legszívesebben megfojtanám, amiért ezt tette Bellával. Ha nem figyel majd elmegyek… Hirtelen szemem a távolba szökött. Egy lány lép ki az erdőből és átmegy egy ismerős tisztáson. A jövő hirtelen ugrott. Este van. A lány a tisztáson van egy alakkal, de a férfi eltűnik. Ekkor a jövő is eltűnt.

Még sokáig meredted bámultam ledermedve. Azt a lányt látta aki megölte Charlie-t. Nem tudta mit jelent az álom, de köze van a családjához. Rossz előérzetem van. Észbe kaptam és elmémmel kutatni kezdte Edwardot a közelben. „Edward, azonnal gyere haza! Baj van!”

(Az erdőben)

Edward az erdőben állt, a temetéstől nem messze, a bokrok, és fák sűrűjében. Nézte Bellát, és az anyját, hogyan búcsúznak el egymástól, és mennek el. Bella, Charlie házához vette az irányt, és ő utána ment. Vele akart beszélni. Bocsánatot akart kérni, a karjában akarta tartani, és lágyan megcsókolni. Azt szerette volna látni ,hogy mosolyog. Bella nem vette észre ,hogy követik. Túlságosan is elvolt foglalva a bánattal. A lány kilépet a sűrűből, és a házba suhant. Edward kilépett utána, de nem ment tovább. „Edward, azonnal gyere haza! Baj van!” – hallotta Alicet gondolkodni. Visszafordult, és már a Cullen házba vette irányát.

(Bella szemszöge)

A kanapén ültem, és bámultam magam elé, amikor kopogtak. Elsétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek, hogy kit látok. Billy Black, és a vérfarkas fia. Billy óvatosan rám mosolygott, és megbökte a fiát. A vérfarkas pedig magára erőltetet egy mosolyt. De inkább egy fintor volt, mint mosoly.

- Szia Bella. Emlékszel rám? – kérdezte Billy, még mindig óvatosan.

- Sziasztok. Igen, emlékszem magára. Ön Billy bácsi ,Charlie legjobb barátja. Gyertek be. – mondtam udvariasan és elálltam az útból. Billy bejött, de a fia kint maradt.

- Te maradhatsz kint is ha akarod. –mondtam gúnyosan és elkezdtem becsukni az ajtót, de ő megállította.

- Nem hagyom ,hogy egyedül maradj vele. Vérszopó. –mondta mérgesen és besétált. Remegett a keze. Billy a kanapé mellé tolatott ,a korcs pedig idegesen beállt a sarokba. Én pedig lehuppantam a kanapéra, és felhúztam a lábam.

- Nos. Hol is kezdjem. – kezdte Billy. – Az apád vámpírtámadásban halt meg igaz? –kérdezte, és én bólintottam.

- De ugye nem te? – kérdezte.

- Már ,hogy gondolhat ilyet? A saját apám. Szeretem. – mondtam , és arcomon átsuhant a fájdalom hulláma.

- Elhiszem. – mondta, majd áttért más kérdésre.

- Tudsz valamit? Úgy értem arról a vámpírról. –mondta.

- Nem sokat. Annyit tudok, hogy egy nőstény, és nagyon erős. Lehet valami képessége. Talán. – mondtam, és kezembe temettem az arcom.

- Honnan tudod ezeket? –szólalt meg a farkas a sarokból.

- Alice látta. Láttam ahogy a saját apámat megölik. Láttam, de nem tudtam mit tenni. Túl gyorsan történt. Minden. – mondtam, és zokogni kezdtem.

- Nyugodj meg kérlek. És ,hogy történt? – kíváncsiskodott Billy.

- A lány kicsalta a házból az erdőbe. Azt mondta ,hogy a kocsija beragadt a sárba. Charlie segítséget akart hívni, de a lány megpördítette, és elbájolta, vagy ilyesmi. Nem tudom. Azt mondta ne hozzon segítséget, és elindult. Ő meg utána. És ott az erdőben megtörtént. Van egy sejtésem, hogy a lány rám pályázik, vagy valakire akinek köze van hozzám. A minap volt egy illúzióm, és akkor is őt láttam. Az még az eset előtt volt. –mondtam meggyötört hangon.

- Köszönöm Bella a segítséged. A falka hálás az információért.

- Kösz. –mondta gúnyosan a sarokból a fia.

- Jacob menjünk. –mondta Billy, és a kocsi felé indult.

- Jacob. –mondtam. – Szívesen. – mosolyogtam.

Jacob visszanézett, és bólintott. Aztán elment.