Vérszomj 9.fejezet

Itt is az e heti fejezet. Szval, mondhatjuk, hogy ez lesz az utcsó nagyon, nagyon rövid fejezet ami folyamatában jön. Igaz majd lesz pár rövid feji még. ;) Nem is húzom nagyon az időt. Jó olvasást, és ha elolvastad komizz :D Komihatár: 4-5 ( a kövinél, mivel majd az egy különleges feji xd 10 körül lesz. Ha a szavazatotok 11-et mutat, tudtok komizni is xp)
Puszy Bella08

Hazugságok

Mikor a házhoz értem, a felhajtón megtaláltam Charlie kocsiját. Meglepődtem, és beleszagoltam a levegőbe. Ugyan nem kellett hozzá ,hogy tudjam itthon van-e. Benyitottam a házba.

- Bella! Azonnal gyere ide! –kiabált a nappaliból. Bajban vagyok. Hoppá.

- Igen apa. –mondtam óvatosan.

- Megtudtam, hogy ma nem voltál iskolában. Mégis hol voltál Bells? Nem veszed észre mennyire aggódok érted? Nagyon furcsa vagy Isabella Marie Swan. – kiabálta az arcomba. Csak akkor szólított teljes nevemen, mikor nagyon mérges volt rám.

- Bella. –javítottam ki halkan.

- Ne feleselj Bella! A háziőrizetett komolyan mondtam. Ha nem mondod meg hol voltál háziőrizetbe leszel!- kiabálta. Beleolvastam gondolataiba, hogy komolyan gondolta-e , és igen. De nem lehet egy éhes vámpír emberekkel őrizetbe, minden nap. Még a wc-re is követnének. Mondjuk nekem nem kell wc-zni. De jókedvem hamar elszállt. Most mit mondjak neki. Hogy sütött a nap, és én egy vámpír vagyok, akinek csillog a bőre, és felkelti a figyelmet???

- Bella válaszolj! –mondta, szinte köpte a szavakat.

„Edward! Segíts! Charlie…Nem tudok neki mit mondani. Megtudta,hogy ma nem voltam suliban. Mit mondjak neki? Segíts!” gondoltam, és Edwardra koncentráltam. Kár ,hogy ez a gondolatolvasás nem működik fordítva is.

- Hát én…..

(Edward Cullen szemszöge)

Valamit titkol előlünk. Nem akarja elmondani ,hogy változtatták át. A többiek mind elhitték az ürügyét, de én jobban ismerem őt. Az is megfordult már a fejemben, hogy - „Edward! Segíts! Charlie…Nem tudok neki mit mondani. Megtudta,hogy ma nem voltam suliban. Mit mondjak neki? Segíts!”

Hallattam Bella hangját? Vagy csak képzelődöm? Bella gondolatot küldött nekem? Mi van ha igen? Akkor ki kell mentenem.

Villámsebesen kirohantam a házból, be az erdőbe. „ Ez meg hova megy?” Hallottam Emmett gondolatát. Nem volt időm válaszolni. Hála gyorsaságomnak 2 perc alatt ott voltam Bella házánál.

- Bella! Most azonnal válaszolj! Miért nem voltál ma iskolába? – kiabált Charlie odabentről.

- Apa. Én nem mondhatom el…- mondta Bella bűnbánóan.

- 3 másodperced van ,hogy elmond. 1, 2-

Hát igaz. Bella üzent. Mielőtt a 3-hoz ért volna bekopogtam.

- Visszatérünk még rá kisasszony! –mondta mogorván Charlie. 4 lépés a szőnyegen, 5 a padlón. Egy sóhajtás, és kinyitotta az ajtót.

- Örvendek rendőrfőnök úr! Edward Cullen vagyok. –mutatkoztam be.

- Isten hozott Edward! Gyere be. Mi járatban vagy? Hogy van Carlisle? –kérdezte, és elállt az útból.

- Apa nagyon jól van . Hallottam a veszekedést, és nem Bella a hibás hanem én. –mondtam, és észrevétlenül Bellára kacsintottam, aki lefagyva állt a nappali ajtajában.

- Ugyan már. Nem kell magadra vállalnod. –mondta.

- Nem. Én mondtam neki, hogy ne menjen suliba. –mondtam, és ránéztem.

- De miért? –türelmetlenkedett.

- Találkoztam Bellával az úton, miközben ment a suliba, és mikor próbáltam megelőzni a kocsimmal, láttam, hogy nincs valami jól. Felajánlottam ,hogy hazavisszük a kocsiját, és eljön hozzánk ,hogy megnézze Carlisle. Nem volt nagy baja, csak egy kicsit fáradt volt. Carlisle azt mondta ,hogy maradjon nálunk, amíg jól nincsen. –hazudtam folyékonyan.

- De ez miért olyan nagy titok Bella?- fordult oda hozzá.

- Nem akartam elmondani, féltem, hogy halálra aggódod magad.

- Nem vagyok Reneé .- röhögött. – Edward én úgy hallottam, hogy mikor süt a nap kempingeztek. Ma nem mentetek volna? – fordult hozzám, és felvonta a szemöldökét.

- De. Csak én most nem akartam menni. Egy fontos dolgozatott írtam volna. De majd megírom később. És lesz még alkalom, hogy a családom kempingezni menjen.

- Ja. –bökte ki Charlie. – Ennyi lenne?

- Nem igazán .- mondtam. –Szeretném ha Bella is jönne ezentúl kempingezni velünk. Ígérem nem fog lemaradni a leckékről. Már az első nap is duzzadt az észtől. –a végén nevettem.

- Hát… Nem is tudom. Bella? Tudod majd tartani az iramot? – kérdezte.

- Persze. –mondta Bella és mosolygott.

- De ha egy rosszabb jegyed is lesz , mint eddig, akkor többé nem mehetsz. – mondta szigorúan és ránézett.

- Jól van. Köszönöm apa! – mondta és megölelte apját.

Még mindig csodáltam ,hogy milyen fegyelmezet, de ez már túl ment minden határon. Mosolygott, és nem volt szemében vágy, nem vett ugyan levegőt, de ez akkor is elképesztő.

- Ne nekem köszönd, hanem Edward-nak. –mondta Charlie.

- Apu. Elmehetek sétálni vele? –kérdezte .

- Igen, de 8-ra érj haza. –mondta.

- Oké. Szia apu. –mondta, és elindult felém.

******

- Köszönöm ,hogy megmentettél. De honnan tudtad, hogy bajban vagyok? – kérdezte, miközben keresztbe tette a lábát a fatörzsön.

- Hát nem te üzentél nekem? : „Edward! Segíts! Charlie…Nem tudok neki mit mondani. Megtudta,hogy ma nem voltam suliban. Mit mondjak neki? Segíts!”

- T..te….Te hallottad? –dadogott. – Én azt hittem nem hallod. Én csak ezt gondoltam, és ,azt akartam ,hogy halljad, de nem gondo-

Már nem tudta befejezni, mert megcsókoltam, ma már másodjára. Ez nem volt olyan rövid . Ajkaim bizseregtem a vágytól. Az elmémben csak is ő létezett. Mindenhol, mindig, csak ő, és ő. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Ő az é-

,,Hé öcskös! Pornó mikor lesz? ,, Emmett! Bella kapta fel először a fejét. Mintha ő is hallotta volna. De hisz ,hogy hallaná, mikor nem is gondolatolvasó?

- Emmett! Nem hagynál minket békén? –kiabált rá Bella.

Ez furcsa.