Vérszomj 8.fejezet

Nos itt a kövi fejezet, ahogy ígértem. :D Lenne pár hozzáfűzni valóm a fejezethez. Szval ez a fejezet, ugye a Cullen család múltjával foglalkozik. A könyvszerint van. Már ismeritek, vagyis nincs benne semmi extra, talán Bella reakciója. A saját szavaimmal írtam teljesen, és időrendi sorrendbe. Jó olvasás.
Bella08

A Cullen család múltja

Jasper Hale visszaemlékezése

Tizenhét éves voltam mikor 1861-ben csatlakoztam a szövetséges haderőkhöz Texasban, akik viszont, azt hitték, hogy húsz éves voltam. Katonai pályafutásom nagyon rövid volt. Mikor qz USA ágyúnaszádja elérte a kikötőt, azzal bíztak meg,hogy biztonságosan átszállítsam a nőket, és a gyerekeket, egy másik helyre. Mikor már azt hittem mindenki biztonságban volt, akkor visszafelé indultam, hogy átszállítsam a következő csoportot, mikor három gyalogos nőt pillantottam meg az úton. Először azt hittem, hogy a csoportból maradtak le, de amikor, leszálltam a lóról, akkor megláttam sápadt arcukat, és tökéletességüket. Tudtam, hogy biztos nem láttam ilyen szép nőket, a csoportban. Hisz arra emlékeztem volna. Az egyik nőt Maria-nak hívták, a többinek nem tudtam a nevét. Maria átváltoztatott engem, hogy harcoljak az újszülött csapatában. Látta bennem a tehetséget, és az érzelemmanipulálás is jól jött. Előléptetett az újszülöttek tanítására, és felkészítésére. Dél-Amerikában régen nagyon sok vámpír harcolt a területekért. Sok ember meghalt, és már újságokba is belekerültek az eltűnések. Ezért lépett közbe a Volturi. A Volturi egy királyi család, akik úgy 1500 éve törvénykeznek, és vigyáznak a titokra a vámpírok felett. Az embereknek feltűnt, hogy valami természetfeletti dolog lehet, és elkezdtek találgatni. A Volturi elpusztított minden újszülöttet, és vezetőt. Viszont Maria óvatos volt. Nem keltett feltűnést, ezért hagyták hagy tegye a dolgát. Megszerzett magának minden területet. Azt hittem szerettem Mariat, de ő csak kihasznált. Nekem kellett megölnöm a vámpírokat, mikor már nem kellettek. Petert nem öltem meg, nem akartam, mivel nagyon összebarátkoztunk. Később újabb támadásra készültünk, és megint erre került sor. Az egyik lányt készültem megölni, a neve Charlotte volt. Peter viszont szembeszállt velem, mert szerelmes volt belé. Én pedig hagytam őket elmenni. Ekkor döbbentem rá, hogy nem akarnám az életem árán is megmenteni Mariat, ezért otthagytam, és csatlakoztam Peterékhez. Végül tovább mentem, és találkoztam Alicevel.

Mesélte Jasper és Alice-re mosolygott.

- Hűha. – mondtam, és fütyültem.

- Van még egy kis időnk, míg elbújik a nap, és hazamehetsz. Miért nem hallgatod meg mindenki történetét? –mondta Carlisle.

- Jó ötlet! –mosolyogtam, és keresztbe tettem lábaimat.

Carlisle Cullen visszaemlékezése

1640 környékét születtem. Apám nagyon szigorú volt, és üldözte a természetfeletti lényeket. Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok. Felfedeztem a szomszéd városban élő vámpírokat és csapdát is állítottam. A csapatommal el is fogtunk egyet, de megharapott. Tudtam mi fog történni velem, ezért elmenekültem, és egy sikátorban a krumplik alá temetve szenvedtem 3 napig. Mikor rájöttem mivé váltam, próbáltam megölni magamat sikertelenül. Egy napon egy szarvascsorda ment el búvóhelyem előtt, és rájöttem, hogy állatvéren is meglehet élni. Már nem kellett többé bujkálnom, és elkezdtem keresni a helyem. Olaszországba mentem ahol találkoztam Marcus-sal, Caius-sal, és Aro-val, a Volturi fő tagjaival. Egy ideig együtt éltem velük, de továbbléptem, mivel ők nem akartak „vegetáriánusan” élni. Orvostudományt tanultam, és bekerültem a korházba. Segíteni akartam az embereket. 1918-ban kitölt a Spanyol nátha, és sokan meghaltak. A Mansen család nagyon különleges volt.

Az apa halt meg először Edward Mansen. Az anya Elizabeth Mansen azt mondta mentsem meg a fiát, és meghalt. Edward Mansen volt a fiú neve, pont mint az apjáé. És én megmentettem, azzal ,hogy átváltoztattam.

Mondta, és mielőtt szólni bírtam volna Edward belekezdett.

Edward Cullen visszaemlékezése

Carlisle és én együtt éltünk. Viszont elegem lett a vega életmódból, és emberek vérét szívtam ki. Azokat öltem meg akik bűnöztek, vagy megerőszakoltak egy lányt. Egyre nagyobb lett a bűntudat bennem, és visszamentem Carlislehoz. Azt hittem ,hogy majd kidob, és kiabál velem, de tárt karokkal fogadott Esme-vel együtt.

Esme Cullen visszaemlékezése

A férjem nem törődött velem, és elakartam válni tőle. A szüleim viszont nem engedték. Terhes lettem, de ez őt nem érdekelte, nem foglalkozott vele. Üzleti útra ment. A baba születése után pár nappal meghalt, és nagy lelki fájdalmam lett. Öngyilkos akartam lenni, ezért leugrottam egy szikláról. A hullaházba, Carlisle felfedezte, hogy még dobog a szívem, és megmentett.

Rosalie Hale visszaemlékezése

Gyönyörű voltam, és gazdag. Minden megvolt amire vágytam, kivéve egyet , család. Egy napon találkoztam Rocey King-gel, majd hozzámentem feleségül. De még mindig irigyeltem a barátnőmet, a gyerek miatt. Egy nap hazafelé sétáltam, mikor Rocey utánam kiabált és odahívott barátaihoz. Részegek voltak. Ruháimat szétszaggatták, és mikor már azt hitték meghaltam, otthagytak az út közepén. Viszont Carlisle megmentett. Edwardnak keresett társat. Azt gondolta ,hogy mi majd kiegészítjük egymást, de nem úgy lett. Vadászni indultam az erdőbe, mikor láttam egy szerencsétlen fiút a medve csapdájába szorítva.

Emmett Cullen visszaemlékezése

A medve egy halálos csapást akart rám mérni, mikor Rosalie elém ugrott és leteperte őt. A medve megsebezett, és haldokoltam, Rosalie pedig elvitt Carlislehoz ,hogy mentsen meg. Így lettem a Cullen család tagja. Később csatlakozott hozzánk Jasper és Alice.

Alice Cullen visszaemlékezése

Az én történetem eléggé különös. Ugye tudod ,hogy a képességem az, hogy látom a jövőt mások döntéseik alapján.

Bólintottam.

Szóval már emberkoromba is láttam, de csak foszlányokat. Elmondtam a családomnak, de ők nem hittek nekem ,sőt elmegyógy intézménybe vittek. Az egyik dolgozó különleges volt, és hitt nekem. Azt mondta ,hogy különleges vagyok, és ki fog szabadulni. Így is lett. Később elmondta mi is ő, és én elfutottam. Féltem tőle. Vámpír volt. Zsákutcába jutottam, és féltem. De nem volt ott. Nem üldözött. Egy ismeretlen vámpír tartózkodott ott. Éhes volt és megpróbált megölni. De ő megmentett. Megharapott, és aztán tovább harcolt Jamessal. De meghalt. A vámpír otthagyott, nem érte meg neki ,hogy kiszívja a vérem, hisz az már majdnem vámpíré volt. Átváltozásom után erősebb lettek a képességeim, és láttam Jaspert , ahogy csatlakozunk a különös Cullen családhoz.

- Azta. –mondtam. Nem jutottam szóhoz.

- Most pedig halljuk a te történetesed. –mondta Jasper.

- Majd talán máskor. Most mennem kell. Charlie azt mondta 1 hónap szobafogságott fog adni, ha nem szólok neki ,hogy oda vagyok. És otthon kell lennem, mire hazaér. Még őrizetett is küld rám. Akár iskolába is. És talán akkor kénytelen lennék embert enni. – fintorogtam.

Felpattantam, és elfutottam haza. Azon gondolkozom, hogy Alice története nagyon hasonló az enyémhez. Csak nekem nem volt megmentőm. De … Csak most gondoltam át igazán. Valami elvonta a vámpír figyelmét. Valami ,ami miatt otthagyott és nem szívta ki a vérem. Nehéz volt emlékezni, a háttérre. Csak homály. A gyenge emberi szemeim nem láttak semmit a sötétben.

Please Komizz!!!

Vérszomj 7.fejezet

Hello. Hoztam a kövi fejezetett:). Mit is írjak. Szval, a héten egy csomó ihlet szállt meg;) Úgy ,hogy nem kell egy idejig aggódni, hogy talán vége lesz. Amúgy is tervezek a Vérszomj után is egy törit. Akkor most jöjjön egy rövid feji. Majd jönnek az egyre hosszabbak is;)

UI.: Nyomás olvasni !!!! XD

Puszy: Bella08

Szeretet

(Edward Cullen szemszögéből)

Idegesen ültem a kanapén, arcomat a kezembe temettem. Jasper járkált fel és alá a házban. Mindenki nyugtalan volt Bella miatt. Ami az erdőbe történt…,nem is merek rágondolni. Még Emmett sem vigyorgott, mint szokott. Nem tudtam utálni ezért Bellát. Már így is sokat tett, hogy megtartsa önkontrolját. Megértem, hogy nem bírt uralkodni magán, hisz majdnem én is elvesztettem kontrolomat, olyan erős volt a csábítás.

Halk lépteket hallottam, és megéreztem illatát. Mindenki felkapta a fejét. Jasper védekező guggolást vett fel. És ekkor Bella belépett az ajtón. Arca gyötrelmes volt, tele fájdalommal. Ruhája szakadt, és csöpögött az alvadt vértől. Haja összetapadt, és az arcán vérfoltok voltak.

Becsukta az ajtót, és lerogyott. Könnyek nélkül sírt.

- Edward! Annyira sajnálom! Én… Én…- Nem tudta befejezni, mert egy újabb zokogásroham jött rá. Elindultam felé, de Jasper megállított.

- Nyugi. Engedj el! –mondtam, és elengedett.

- Edward! Sajnálom! Tudom, hogy most utálsz. –mondta.

Leültem mellé, és átöleltem, mit sem törődve véres ruhájával.

- Sssttt. Semmi baj. Nyugalom. – Bella csak sírt, és sírt.

„ Még hogy nincs baj? Hisz most ölt meg egy ártatlan embert! ,, -gondolta haragosan Jasper.

- Jasper, fejezd be! –szóltam rá.

- Edward, nem kell vigasztalni, tudom ,hogy utálsz! – zokogta.

- Nem utállak! –felemeltem az állát. –Mindenkivel megesik, hogy nem tud ellenállni a csábításnak, és megöl valakit.

- De megsérültél. –mondta fájdalmasan. – És-

Már nem tudta tovább mondani. Szerelmes voltam belé. Szerettem , és ezt ki is akartam mutatni neki. Tudnia kellett. Mindent egy pillanat alatt döntöttem el. Az ajkam az övére tapadt. Lemerevedett a meglepetéstől, de aztán visszacsókolt. Halkan felnyögött, mikor ajkába haraptam. Durván csókolt, zaklatottam. Nem volt gyengéd, de nem is okozott nekem fájdalmat. És aztán csókunk véget ért. A többiekre néztem, akik lemerevedve álltak .

-Ha nem bánod rendbe szedném magam. De kéne egy normális ruha is. –mondta Bella, és aztán ruhájára mutatott, és grimaszolt.

-Persze. Alice szívesen add neked. –mondtam, és eleresztettem egy félholdas mosolyt.

- Gyere. –mondta Alice, egy mosolyt erőltetve arcára, miközben átkozott gondolataival.

(Bella Swan szemszögéből)

-Alice? –mondtam lágyan.

-Hmm? –kérdezte kerek szemekkel.

-Te is úgy utálsz mint a többiek? –kérdeztem.

-Nem tudom. –mondta. –Amit csináltál az megijesztett,és hát-

-Félsz tőlem. –fejeztem be a mondatott, és bementem a gadróbba Alice után. – Tudod, én nem… nem öltem meg a lányt. –suttogtam.

- Micsoda? – fordult felém.

- A lány már kórházban van. –mondtam, egy kicsit mosolyogva.

- Nem értem. –mondta Alice értetlenül.

- Majd elmondom odalent. –mondtam. – Alice, én nem akarom, hogy utáljatok.

- Nem utállak .- mondta egy bizonytalan mosollyal.

- De Jasper igen. –mondtam, és leültem a földre.

- Nem érthet téged. Talán Edward-nak tényleg igaza van. Hogy te más vagy mint a többi. És ezt Jasper nem akarja megérteni. Neki furcsa múltja van. És sok tapasztalata az újszülöttekről. És nem érti, hogy miért nem támadsz rá, meg miért vagy olyan közel Edwardhoz. Gondolom a csókotok után még jobban nem értett semmit. Neki ez új Bella. –mondta Alice egy gyenge éllel a hangjában. – Na gyere, válasszunk neked valami rucit. –mondta mosolyogva, és felém tartotta kezét. Megfogtam ,és ő felhúzott, aztán egy nagy szekrényhez húzott. Kinyitotta.

- Ó. Alice! Mennyi ruhád van neked? Mindjárt idegbajt kapok! –mondtam egy oktávval feljebb. Odalentről hallottam a kuncogásokat.

- Nagyon vicces! –mondta, és megforgatta szemeit. Előkeresett egy farmert, és egy blúzt. –Nesze ! –mondta, és betolt a próbafülkébe.

- Még próbafülkéd is van? –kérdeztem. – Nem csodálnám ha saját áruházad is lenne. –kuncogtam.

- Ne fecsegj, próbálj! – utasított.

Felvettem a ruhát és kijöttem.

- Nagyszerű ! –örvendezett.

- De ne hidd ,hogy hozzászokunk ehhez. –forgattam a szemem.

- Na gyere. –mondta, és elkapta a kezem. – Itt a mosdó. Gondolom elboldogulsz egyedül. Ha kész vagy ,gyere le. –mondta, és hallottam az egyre távolodó lépteket.

Bementem a mosdóba. A mosdó felett volt egy kis tükör, és nem tudtam elkerülni, hogy ne nézzek bele. Arcom véres volt, hajam csöpögött az alvadt vértől. Karmazsinvörös szemem egy árnyalattal világosabban izzott. Gyilkos tekintet ez. Megmostam az arcom és a hajam. Aztán megszárítottam, és kifésültem. Kész voltam, és újra belenéztem a tükörbe. Most már nem tocsogott a vörös anyagtól hajam, nem volt vér az arcomon. Az akit láttam a tükörben, még mindig hihetetlen volt. A haja hosszú, és gyönyörű volt. Tökéletesen keretezte arca szélét. Ajkai teltek voltak, és tökéletesek, kívánnivalók. Arca gyönyörű sápadt volt, és gyönyörűen tökéletes. A szeme, az volt az egyetlen ami kifejezi, hogy nem ember. Nem élő. Hisz egyetlen ember se tökéletes. Karmazsinvörös szeme olyan volt,mint egy gyilkosé lenne. De ő még nem volt az, csak majdnem. Mégis megkóstolta az íncsiklandozó tiltott gyümölcsöt.

Végül már nem bírtam nézni az izzó szemem, és lementem a lépcsőn. Mindenki a kanapén ült. Odasétáltam, és leültem abba a fotelbe, amibe tegnap is ültem. Mindenki engem figyelt, és várták ,hogy mondjam. Alice elmondta nekik, hogy mondani szeretnék valamit. Megköszörültem a torkom.

- A réten voltunk, mikor egy kiáltást hallottunk . Valami eltört, és megéreztem a vér illatát. Annyira csábított, hogy nem bírtam ellenállni, ezért az erdőbe indultam. Edward próbált megállítani, de nem tudott. A lány azt kérte ,hogy segítsek rajta ,és én beleharaptam, de akkor olyan történt , ami megállított. A szemében láttam a félelmet, és az arcom, és ekkor átéreztem fájdalmát, hogy milyen is lehet neki. A félelmet, amit én is éreztem azon az estén. De már megharaptam, és a méreg megfertőzte. Nem hagyhattam, hogy olyan legyen az élete mint nekem. Minden erőfeszítésemet bevetettem, hogy megmentsem, és kiszívtam a mérget. Nem hittem, hogy letudok állni. Azt hittem meg fog halni , hogy megölök egy ártatlan lányt. De túlélte, annak ellenére ,hogy túl sok vért vesztett. A lány elmesélte, hogy tud a vámpírokról. Találkozott velük, és volt egy aki megmentette, de meghalt. Azt mondta, hogy én is olyan vagyok mint ő volt, hogy jó vagyok. Megígérte ,hogy nem mondja el, hogy én mentettem meg, hogy mi is vagyok, és, hogy mit csináltam. Annyi ereje még volt, hogy elbotorkáljon legalább a korház ajtajáig. Túlélte, remélem, hogy jól van.

Mindenki lefagyottam nézet.

- Hát ez csodálatos. –mondta Carlisle megtörve a csendet. – Büszke lehetek rád. –mondta és mosolygott.

- Köszönöm. –mondtam.

- Szerelmem, ez hihetetlen. Még én se tudtam volna ezt megtenni. –mondta Edward.

- Ez igaz? –kérdezte Jasper, felvonva a szemöldökét.

- Igen. –mondtam. – Alice azt mondta, hogy furcsa a múltad, és, hogy sok tapasztalatod van az újszülöttek szempontjából. De olyannal még nem találkoztál, amilyen én vagyok. –mondtam és ezt kérdeztem. – Elmesélnéd a múltad? – kérdeztem komolyan.

- Igen.

Please Komizz!!!!!!! :)

Vérszomj 5.fejezet

Cullen család

Az érzékeim nagyon kifinomultak voltak. Tényleg 6 vámpír volt odalent. Mikor leértünk a lépcsőn mindenki hátrahőkölt egy lépést, kivéve egy szőke férfi. Gondolom ő volt a családfő. Külső szemmel úgy 23-25 évesnek tippelném, de kitudja mennyi a kora valójában. A szemek ,amiket megpillantottam, mind meglepődéssel,undorral voltak tele. Nem értettem miért. Még a családfő is meglepődött. Várjunk csak…van egy ötletem. Van nekem valami gondolatolvasó izém. Talán kipróbálhatnám hátha elérem a célom. Kinek a fejével kezdjem? Talán azzal a szőkével aki az aranyos arcú lány mellett áll. Úgy is olyan eltorzult képet vág, kíváncsi vagyok miért. Erősen koncentrálni kezdtem. „Ki ez? És mit akar?Egy nomád! Fúj! Undorodnom kell. És legfőképp mit keres Edward mellett? Talán…na nem ,ez nem lehet.

Edward sose jönne össze egy embervérrel táplálkozó vérszívóval. Vagy igen ,Edward?,,

Meglepődtem. A szőke Edwardra nézett. Követtem a pillantását. Edward ingatta fejét. Ez meg mi volt? Az a fiú, kérdezet gondolatban valamit Edwardtól, és ő értelmesen válaszolt. Ő is hallaná a…. Nem ez lehetetlen, ha hallaná, akkor az enyémet is hallotta volna, és akkor már rég rákérdezett volna, hogy hogyan csináltam ezt! Megint koncentráltam. De most másra ,a erős ,mackó kinézetű vámpírra. „Mi van tesó?Az első napon? Újaj! Te aztán jól nyomod öcskös. Milyen volt odafent? Találtatok magatoknak ágyat? Remélem nem a miénket! Mert ha igen tartozol egy eggyel.,,Edward felmordult. De ez lehetetlen. Mégis hallja. De ez a fiú nagyon fantáziadús elmével rendelkezik. Legszívesebben én is rámordultam volna. De ha megteszem ,Edward megijedne, hogy elszabadult egy újszülött, vagy mi. Nyeltem egyet. Edward hallasz? Próbáltam. És megint koncentráltam. „Elegem volt Emett-ből és a fantáziadús élményeiből. De egyszerűen nem tudom nem hallni. Olyan mintha beragadna a hangszóró, és nem lehetne kikapcsolni. De bezzeg Bellánál csönd van. Nem hallok semmit. ,,

Nem hallja a gondolataim? Ez furcsa. A családfő megköszörülte torkát.

- Szia, te ki vagy? –kérdezte barátságosan.

- Örvendek. Bella vagyok. –válaszoltam udvariasan. A férfi kicsit meglepődött.

- Átutazóban vagy? – kérdezte, egy gyenge éllel a hangjában.

- Nem. Pár napja költöztem ide. Itt lakom. –mondtam.

A férfi Edward-ra nézett. Most nem akartam a fejébe túrni, mert csak furdalna a lelkiismeret. Mindenki mereven állt az előszobába, míg Edward megtörte a csendet.

- Mondani szeretnék egy meglepő dolgot Bellával kapcsolatban, de szerintem menjünk be a nappaliba. –mondta és elindult. Leültem a fotelba, Edward pedig a támlájára. A többiek a kanapéra.

- Nos Bella! Bemutatom a családomat. Alice, Jasper, Emmett, Rosalie, Esme, Carlisle. –mutatta be Edward sorba a kanapén ülő személyeket.

- Sziasztok! – köszöntem nekik. Alice fényesen elmosolyodott.

- Mit szerettél volna mondani Edward? Feszült vagy. –kérdezte Jasper.

- Jasper érzi mások érzelmeit, Alice látja a jövőt. –mondta Edward mit sem törődve Jasperrel.

- Gondolom engem is látott. –mondtam.

-Nem .Téged nem lát, mint ahogy a vérfarkasokat sem. –mondta.

- Vérfarkasok??- kérdezte, és ránéztem kerek szemekkel.

-Igen ! Az ősellensége a vámpíroknak. La Pusban élnek. –válaszolta Edward.

A szemeim elkerekedtek. La Push? Régen sokat voltam ott. Utáltam mikor apám elvitt horgászni. Egyszer viszont otthagyott a parton, én pedig egész nap ott ültem és csodáltam az óceánt. Mikor máskor idejöttem, mindig azzal nyüstöltem apámat, hogy menjünk La Pusba . És többé nem mehetek oda. Ez logikus. Ha odamennék halál lenne a vége.

- Edward, mond már! –nyüstölte Alice. Edward megköszörülte torkát.

- Ne ijedjetek meg. Szóval Bella , mond mennyi idős is vagy? – mondta Edward ,és átadta a szót. Egy pillanatik kerek szemekkel néztem, hogy miért fontos ez, de utána leesett. Újszülött vagyok, és nem így kéne viselkednem.

- Kb. úgy másfél hetes. –mondtam.

Mindenki hátrahőkölt, és megijedt. Arcukban aggodalom, félelem,meglepődés. Csak Jasper szemében volt harciasság. Tudtam, hogy egy rossz mozdulat és kész ugrani. A holdfény megvilágította a hegeket nyakán, bőrén, és egész testén, ami félelmet keltett minden vámpírban. Holdfény? Már este van? Charlie! Úr ég!

- Úr ég! Már este van? Charlie meg fog ölni! –pánikba estem.

- Az a Charlie is vámpír?- kérdezte Carlisle nagyon óvatosan.

- Nem! Dehogy.Ő az apám, Charlie Swan, a helyi rendőrfőnök. –mondtam.

Mindenki meglepődött, de mielőtt egy új beszédbe kezdtek volna, hogy ,hogy bírom ki , elköszöntem ,és elmentem.

- Bocsássatok meg, de mennem kell. –mondtam. Kiléptem a küszöbön és az erdőbe vettem az irányt. Éhes voltam, de nincs időm enni. Mi lesz ha Charlie-ra támadok? Nem kockáztathatok. El kell mennem vadászni.

Komizz please!!!!!

Vérszomj 5.fejezet Részlet

.....Legszívesebben én is rámordultam volna. De ha megteszem ,Edward megijedne, hogy elszabadult egy újszülött, vagy mi. Nyeltem egyet. Edward hallasz? Próbáltam. És megint koncentráltam. „Elegem volt Emmett-ből és a fantáziadús élményeiből. De egyszerűen nem tudom nem hallni. Olyan mintha beragadna a hangszóró, és nem lehetne kikapcsolni. De bezzeg Bellánál csönd van. Nem hallok semmit. ,,Nem hallja a gondolataim? Ez furcsa. A családfő megköszörülte torkát.....

Vérszomj 4.fejezet

Itt is lenne a 4. fejezet. Komizzatok please!

Edwarddal a Cullen házban

Bárcsak lenne egy normális kocsim. Ez nagyon zajos, és lassú. Éppen ekkor hajtottam rá a felhajtóra. Charlie még nem volt itthon. A szemem már vörös lett, de nem teszek be még kontaklencsét. Kiszálltam és futottam az ösvényen. Edward-ot kerestem.

- Szia. Szólt mikor odaért mellém. – kíváncsi volt.

- Szia. – meglepődtem a düh hiánya miatt.

- Figyelj, bocsánat a múltkori miatt . Nyűgös voltam. – komolyan gondolta.

- Jó megbocsátok. De volt oka amiért dühös voltál rám? – kérdeztem.

- Hát… Nem igazán. Bocsi.

- Na jó. Miről szeretnél beszélgetni?

- Rólad. Hogy bírod az emberek közelében ? Hány éves vagy?

- Hát… nehéz, az tény, de kibírható. Hát úgy 1,5 hetes lehetek kb.

- Micsoda? – meglepődött.

- Mi a baj?

- Te … újszülött vagy, 1,5 hetes? Hogy bírod embervér nélkül?

- Újszülött?- hogy újszülött ? Ezt ,hogy gondolta?

- Igen. 1 éves korodig újszülött vagy. – magyarázta. – Én azt hittem,hogy több 10 év tapasztalatból vagy ilyen rutinos. De akkor is lehetetlen.

- Miért? Hogy érted?

- Az újszülöttek vadak és csak a táplálékukkal foglalkoznak. De te? Te emberek közelében vagy és teljesen nyugodtnak tűnsz. – megint meglepődött. – Jasper még sose látott ilyet, eljönnél hozzánk?

- Hát.. jól van. – válaszoltam.

1 másodpercig elmélyedt gondolataiban, aztán felkapott hátára és futni kezdett.

- Tegyél le! Most! Azonnal!- kiabáltam, és próbáltam óvatosan kiszabadulni vaskarmai alól, nehogy megsérüljön.

- Nem ! Te nem tudod, hogy merre kell menni. –mondta szórakozottan.

- De mehetek mögötted! Azonnal tegyél le! –ellenkeztem, míg végül sikerült leszednem kezeit lábamról. Nem akart visszaemelni, mert már a Cullen- házhoz értünk. Elképedtem. Olyan nagy volt, és csodálatos. Szinte mindenhol üvegablak fedte. Néhol viszont sárga fal borította a ház falát. Egy erkély is volt a ház előtt, pont mint Charlie házánál. De ne hasonlítsuk az ő házát a Cullenék házához, mivel eltűnik mint egy porszem , mellette. Edward észrevehette álmélkodásom, mivel így szólt:

- Tetszik? –kérdezte.

- I...igen- dadogtam.

- És még belülről nem is láttad – mondta , és arcán feltűnt egy félholdas mosoly.

Azonnal beleszerettem ebbe a mosolyba. Nem bírtam ki ,hogy ne mosolyogjak én is. Minden vonása tökéletes volt, de ez a mosoly tette őt a legszebbé. Úgy néztünk, mint ha soha nem láttuk volna egymást ezelőtt. Végül ő kapott a lehetőségen.

- Gyere- mondta, mire megfogta a kezem, és húzni kezdett, de megállt. Elakadt mindkettőnk lélegzete, szívverésünk felgyorsult, a levegő vibrálni kezdett közöttünk, és mint sok kis kellemes áramütés úgy érte bőrömet. Ebben a pillanatban elkapta a kezét, és így szólt:

- Bocsánat- mondta aztán lehajtotta a fejét.

- Semmi baj- mondtam. Vajon ő is ugyanezt érezte? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni. – Nem befele indultunk? –jutott hirtelen eszembe. El is felejtettem.

- De, akkor gyere. – most már nem fogta meg a kezem, csak intette a fejével a ház felé.

Némán sétáltunk, míg be nem értünk.

- Itt is volnánk –kezdett belé ünnepélyesen. –Szabad a kabátját? –kérdezte udvariasan , ami elmosolyogtatott.

- Micsoda udvarias kisfiú. – mondtam huncutul.

- Kisfiú? – kérdezte, felháborodva, aztán elfordult és durcásan karba tette a kezét.

Ezen a kis szerepjátékon éktelenül elkezdtem röhögni.

- És még röhögsz is? – kérdezte csalafintán. –Na megállj! –mondta.

Futni kezdtem a házban, és mint két kisgyerek úgy kergetőztünk. Aztán megfogott, és elborultunk, keresztül a padlón. Ha valaki látta volna - de csak a végét - félreértette volna. Már megint vibrált a levegő. Ilyen jól még senkivel nem éreztem magam. Vele tényleg önmagam lehetek. Lemászott rólam és mellém ült. Ránéztem, és ő is rám nézett. Szemünk összeforrt. Igaz az enyém vörös, az övé pedig aranybarna. Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. A szája nem mozgott mégis hallottam a hangját. „Miért érzem ezt folyton, mikor a közelében vagyok? És vajon ő is érzi ezt?Nem hiszem, mivel ő újszülött. De mégis annyira más mint a többi. Jasper nem hisz majd a szemének. ,,

Kerek szemmel néztem rá. Nagyon meglepődtem. Ez nem lehetséges, én, én.. hallottam a gondolatait?

- Mi a baj ? –kérdezte.

- Bella?! –mondta és megrázott vállamnál fogva.

Lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Biztos csak képzelődöm. Meg kell próbálnom még egyszer. Most nem hallom. Lehet koncentrálnom kell ahhoz, hogy halljam. Egy próbát megér.

„Miért nem mozdul? Mi a baja?Meghalt? Ugyan már Edward ,hogy halna meg ha egyszer halhatatlan? Most mit csináljak?....,,

Tényleg igaz. Hallom a gondolatait. De miért? Nem értek semmit.

- Bella!- próbálkozott. Nagy nehezen magamhoz tértem.

- Bocsi, csak meglepődtem. –mondtam az igazat.

- Min? –kérdezte kíváncsian, és a szemében még észlelhető volt az aggodalom.

Most mit mondjak? „ Hát csak azon Edward, hogy hallom a gondolataid ha erősen koncentrálok,, ?! Nyomban röhögő görcsöt kapna és egy diliházban gumiszobába záratna. Körbenéztem, és csak ekkor jutott eszembe a ház. Csodásabb volt bármelyik háznál amelyiket eddig láttam.

- Hát a ház belsején. –mondtam, ez volt a szerencsém.

- Ja! Tényleg a ház. El is felejtettem. Gyere körbevezetlek. –mondta és felpattant. Arcán újra megjelent az imádott félholdas mosoly.

Sorba mutogatta a szebbnél szebb szobákat. Míg megállt az egyik előtt, és odafordult hozzám.

- Ez az én szobám. –jelentette ki, és kitárta előttem.

A szoba csodás volt mint a többi. De ez jóval felülmúlja mindet. Nem tudom miért, talán csak azért ,mert ez volt az ő szobája.

Az ajtóval szembe , a szoba másik felén, a nagy üvegablak helyezkedett el, ami az erdőre nyílt. Az ajtótól balra helyezkedett el egy fekete bőr kanapé. Jobbra pedig egy szekrénysor. A plazma a tv-állványon, és a polcokon pedig rengeteg könyv és cd volt. A cd-s polchoz sétáltam, és olvasgatni kezdtem a címeket. Miközben sorra vettem a számok címét, hallottam ,hogy lehuppan a kanapéra. Végül a kedvenc cdm-hez értem.

- Szereted a Debussy-t ? –csúszott ki az első gondolatom.

- Persze . Ez a kedvenc cd-m. –mondta. Odafordultam.

- Nekem is. –mondtam. Megmosolyogtatott ez a helyzet.

Már szólásra nyitotta volna ajkait, mikor ajtócsukódás, léptek, és a hozzájáruló illat. A fajtám szaga. Az illető , vagyis vámpír beleszagolt a levegőbe. Megint ajtócsapódás, léptek. 6 vámpír volt a nappaliban.

- Szerintem le kéne mennünk. Bemutatlak a családomnak. –mondta, és intett hogy menjek.

Vérszomj 4.fejezet Ízelítő

Itt egy kis ízelítő a következő feji-ből. A teljes rész majd csak pár nap múlva akarom felrakni. Remélem felkeltem majd az érdeklődéseteket.

Futni kezdtem a házban, és mint két kisgyerek úgy kergetőztünk. Aztán megfogott, és elborultunk, keresztül a padlón. Ha valaki látta volna - de csak a végét - félreértette volna. Már megint vibrált a levegő. Ilyen jól még senkivel nem éreztem magam. Vele tényleg önmagam lehetek. Lemászott rólam és mellém ült. Ránéztem, és ő is rám nézett. Szemünk összeforrt. Igaz az enyém vörös, az övé pedig aranybarna. Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. A szája nem mozgott mégis hallottam a hangját. „Miért érzem ezt folyton, mikor a közelében vagyok? És vajon ő is érzi ezt?Nem hiszem, mivel ő újszülött. De mégis annyira más mint a többi. Jasper nem hisz majd a szemének. ,,
Kerek szemmel néztem rá. Nagyon meglepődtem. Ez nem lehetséges, én, én.. hallottam a gondolatait?

Vérszomj 3.fejezet

Na itt is lenne a 3.fejezet. Remélem tetszik majd. Kérlekk komizzzz!!!!!!!! Fontos lenne . Bella08

Biológia

Vége a menzának, végre kiszabadultam , és az a fura halandó… Biológia órám lesz, azt hiszem ,hogy az A épületben. De nem vagyok biztos benne. Szerintem meg kellene kérdeznem valakit.

- Szia. Megmondanád ,hogy hol van a biológia terem? Tudod még új vagyok és… nem ismerek senkit. –kérdeztem egy lányt. Hosszú barna haja volt ami hullámosan érte hátát.

- Persze. Hogyne. Gyere megmutatom. –válaszolta , nem túl bátran, de nem is úgy mint az a Mike srác.

- Köszönöm. – illedelmes voltam, hálás vagyok neki, hogy nem menekült el. De hiszen lenne oka rá.. ha tudná,hogy mi is vagyok. Egy szörny, egy vámpír. Utálom. Nem lehetek egy ember közelében úgy, hogy ne égjen a torkom éktelenül.

- Egyébként a nevem Jessica. Jessica Santely .- mondta a nevét.

- Az enyém Izabella Swan. De a Bella-t jobban kedvelem – mondtam az igazat.

- Ok, Bella. Megérkeztünk. Esetleg.. szóval még összejöhetünk, vagy beszélgethetünk néha.. ha akarod. – kérdezte, mintha félelem lett volna a hangjában.

- Hát persze. Szia Jessica ,és nagyon köszönöm az útmutatást. – válaszoltam udvariasan.

- Nincs mit, szia Bella. –És elment. Valójában örültem neki, halandó volt én meg vámpír. Ez nem lenne biztonságos neki.

Igazam volt a biológia terem az A épületben volt. Bementem, egyenesen az ajtón, és megláttam a furcsa fiút aki nézet ebédnél engem. Ha most ember lennék elpirulnák, és amilyen ügyetlen voltam megbuknák a padlóban. De vámpír vagyok és nem bukdácsolhatok és nem pirulhatok el. És nem akarom veszélybe keverni ezt a halandó fiút. Körülnéztem, és csak az az egy szabad hely volt. Ez nem igazság, miért nem volt egy üres kettes pad magában? Egyedül jobb lenne. Léptem egyet a tanári asztal felé és a tanár már igazított is.

- Üdvözöllek. Foglalj helyet ott. Az utolsó. - mondta a tanár , szinte nem is pillantott fel.

Ellépkedtem az asztalhoz, és leültem. Egy ismerős szag ütötte meg az orromat. Az én fajtám szaga. Oda pillantottam rá. fekete szemei tele meglepődéssel bámultak az én álcázott csoki barna szemeimbe. Vajon ő is észrevette rajtam. De hisz nem vagyok egyedül. Ő is vámpír volt. Van remény, esetleg . Szerelmes voltam belé. Mióta megláttam. Ő is olyan mint én. Nem vagyok egyedül. És ekkor a meglepődés gyűlöletté vált. De miért? Az igaz ,hogy éhes volt de én nem voltam ember. Majd utolérem később.

Az óra lassan telt és csak gyűlölet volt a szemében. Teste feszült volt. Ahogy belenéztem gyűlölködő szemében, halvány sárga színt fedeztem fel. Vajon miért nem vörös a szeme? Nem is látszik, hogy kontaklencséje lenne. Talán nem az van neki. Gondolom a családja volt a többi mellette . És ők is vámpírok. Elkezdett esni az eső, egyre csak erősödött. Ő is azt hallgatta. Mi baja lehet velem? Teste még mindig feszült volt. Kicsöngettek, de ő mégse mozdult. Már mindenki kiment ,mikor hozzám fordult.

- Szia. Te lennél az új lány? Egy vámpír? Te most itt laksz? Azért jöttél, hogy legyilkold az embereket? Hogy leleplez bennünket?- kérdezte dühösen. Miért dühös rám? Mit tettem? Csak azért mert azt hiszi veszélyes vagyok?

- Szia. Igen én lennék az új lány.És az vagyok. És itt is lakok. És miért gondolod ezt?- kérdeztem értelmetlenül.

- Nem szoktak ideköltözni vámpírok. És te biztosan nem vagy vegetáriánus. Ha teheted ne vadász Forks-ban , túl feltűnő. - mondta most már nyugodtabban ,de még mindig dühösen.

- Hé. Mi ez a rosszindulat?

- Egyáltalán minek jöttél Forks-ba? – kérdezte felháborodva.

- Phoneix-ben éltem míg ember voltam, és ott mindig süt a nap. Itt lakik az apám, úgyhogy ide jöttem. Itt nem süt a nap szinte soha. – magyaráztam.

- De ha itt laksz, le fogunk lepleződni. Te nem vagy vegetáriánus. –szinte kiabált, vagyis emberi fülnek csak suttogot.

- Az meg mi?- értetlenkedtem

- Mi csak állati vérrel táplálkozunk, ezért vegetáriánusoknak hívjuk magunkat. – magyarázta, de nem volt nyugodt, inkább feszült.

- Ja ,hogy az . Akkor mondhatjuk, hogy én is az vagyok. – büszke voltam magamra.

- Te? Akkor miért vörös a szemed?

- Vörös ? Már eltűnt a kontaklencse?- kérdeztem meglepődve és ijedten.- Valaki meglátott?- csak az hiányozna.

- Nem hinném. Az óra alatt tűnt el valószínűleg. De ha te vegetáriánus lennél akkor arany lenne a szemed nem vörös. – még mindig feszült volt halott teste, de a hangja barátságosabbá vált.

- Arany?- arany? De az enyém miért nem olyan akkor?

- Igen. –helyeselt.

- De én nem is ittam még embevért. - meglepődtem.

- Inkább menjünk később egy biztonságosabb helyre. Mondjuk a házatoknál lévő ösvényen találkozunk. - mondta hirtelen és elmenekült.

Nem értettem ezt az egész beszélgetést. Megbolondult? Vagy csak nagyon éhes? Felálltam és kimentem a teremből. A folyosón Jessica ugrott elibem. A francba, pont most?

- Szia.- üdvözölt .

- Szia Jess. Figyi.. muszáj mennem, megígértem apámnak valamit. Szia.

És elmentem. Nem érdekelt semmi csak ez a fiú. Azt hallottam Edward Cullen. Igen ha jól tudom. Csak annyit tudtam,hogy mérges rám, valamiért. Fülig szerelmes vagyok belé. És ,hogy ő is vámpír.

Beszálltam a kocsimba és hazaautóztam.