12. fejezet+Vampire Diaries

Sziasztok. Meghoztam az új fejit, amire várom a komikat :). Új dizi lett, amit szintén véleményezhettek, és hoztam pár letöltést ,a VD 2. évadának 3 részét. Tegnap Telihold volt:D És tegnap öt ki a teliholdas, vérfarkasos rész. Hát nem véletlen? Ezzel a teliholddal hivatalosan is elkezdődött az ősz. Sajnos. Szval, akkor a letöltések:::
Vampire Diaries 2.01- The Return +magyar felírat
Vampire Diaries 2.01- Brave New World +magyar felírat
Vampire Diaries 2.01- Bad Moon Rising +magyar felírat
'>Vampire Diaries 2.01- Memory Lane Előzetes....(Angol)
Továbbá létre jött egy új blogom, amin nyomon követhetitek a VD. híreit.... : http://www.vampirediaries-net.blogspot.com/
Nézzetek be, nincs még kész, de készül. ;)

Vihar előtti csend

- De mit jelent ez? – kérdezte Edward idegesen.
- Nem tudom. Mondom, hogy csak ennyit láttam. Olyan mintha vak lennék, mintha eltűnne a jövő. – magyarázta Alice.
- Azt mondod annyit láttál, hogy egy alak akinek homályos az arca, elindult az erdőbe, aztán pedig eltűnt minden? –mondta a fiú.
- Igen. De ezt már elmondtam vagy tízszer. – mondta Alice, és megforgatta szemeit.

Edward gondolkodni kezdett, és megállt mikor megtalálta a lehetséges választ.

- Azt hiszed a családhoz van köze? – kérdezte Edward.

- Igen. – válaszolta a lány, és odalépett Edward mellé.

- Bella. Hozzá indult az alak. –mondta halkan.

- Talán .- válaszolt a lány, és együtt bámulták a naplementét.

(Vicky Ronald szemszöge)

Rossz idő közeleg gondolta Vicky(Riley unokahúga) miközben sétált az üres utcákon. Olyan csönd van. Felnézett az égre. Mindenki behúzódott a vihar miatt , de Vicky nem. Ez volt az ő természete. A vihar. Szerette ha természetes az időjárás, és nem irányítja senki. Az eső esni kezdett, és a lány úgy dönt be megy az erdőbe. Úgy vágyott, hogy normális legyen, mint a többiek. Ő egy különc volt. Nem sokat tudott a világról, hogy van –e hozzá hasonló, léteznek –e mesebeli lények, de nem lepődne meg ha hirtelen egy tündér jelenik meg előtte, vagy a halott húga, Lisa. (Lisa a gonosz vámpír)Én tehetek róla, hogy meghalt. Éppen vezettem, és csak egy kicsit nyúltam bele a táskámba a mobilért.. Ami akkor történt, az még mindig sokkol. Lisa felkiáltott, és már késő volt. A húgom meghalt, és én éppen ,hogy túléltem. Eszméletemet vesztettem, és mikor felébredtem őt kerestem. A mentősök azt mondták nem találtak rá a kocsiban. Azt mondták a tűz elhamvasztotta, mikor nekiütköztünk a teherautónak. Az egész az én hibám. – gondolta Vicky és legördült arcáról egy könnycsepp. A lány csak ekkor vette észre ,hogy letért az ösvényről. Körülnézett, de nem látta. Már jó ideje járkálhat az erdőben, és erre eltévedt. Az eső is elmosta a nyomokat, és nem menne vele semmire ha felszárítaná. Nem különösebben félt, mivel tudott vigyázni magára. A vihar nem ijesztette meg, mint másokat szokott. De még nem is idegesítette. Vicky érzékei nagyon jók voltak. Leült egy vizes farönkre, és becsukott szemmel élvezte a vihar zaját. Eggyé vált a viharral, és érezte hogyan mozognak benne az emberek. Hogyan menekülnek. Még azt is érezte meddig ér el a vihar, és hova megy. Hirtelen gonosz erőt érzett. Vadász mozgás. Felmérte a közelséget, mozgását. Szinte hallotta túl halk lépteit a sáros erdőben. Túl óvatos, és halk volt, hogy ember lehessen. Túl gyorsan haladt. Érezte ahogy közeledik, és ekkor kinyitotta a szemét. Megszakadt a kapcsolat is a viharral. Vicky zihálni kezdett, mert érezte a hátán a tekintetett. A vihar csendesedett, és Vicky megint becsukta a szemét. Az alak mögötte állt nem messze. Nem mozdult. Az eső kopogott bőrén, és Vicky rájött, hogy kemény. Az esőre koncentrált, és megrándult, mikor a hideg átfutott testén. Aztán minden egyes cseppnél ami az alakra esett ,hideg futott rajta át. Érezte ahogy lép egyet. A lány kinyitotta a szemét, és ezzel egy időben pördült meg, és meglátta az alakot. Megdermedve állt, és emlékezett vissza, hogy mit is gondolt az előbb.

( Bella szemszöge)

Kiléptem az erdőből, és besuhantam a házba. Már ideje volt vadásznom egy kicsit, habár nem rég ettem, de még éhes voltam. Beléptem a nappaliba, és beleszagoltam a levegőbe. Az ismerős illatot megérezve felpattant a szemem. Egy pillanat alatt felszaladtam a lépcsőn, és kitéptem a szobám ajtaját.

- Mi a francot csinálsz te itt? – mondtam dühösen, és bevágtam magam mögött az ajtót.

- Bella, kérlek hallgass meg. –mondta könyörögve Edward.

- Nincs mit meghallanom. –mondtam, és az ablakhoz viharoztam. Egy pillantást vetettem rá, és kinyitottam az ablakot. Edward nem értette mit csinálok, csak nézett kerek szememmel. Eléálltam.

- Mit csinálsz? –kérdezte, és az ablakra nézett, és ekkor arca megváltozott.

- Ugyan már Bella. –mondta, és elmosolyodott.

- Kimész egyedül, vagy talán segítség kell hozzá. –vágtam hozzá szavaimat gúnyosan.

- Nem mered! – nevetett fel Edward.

- Oh, dehogyis nem. – mondtam mosolyogva, és tolni kezdtem. Minden olyan gyorsan történt. Mikor hozzányúltam megpördített, és lázasan megcsókolt. Nem tudtam tiltakozni. Nem azért mert túl erősen fogott, hanem mert olyan lázasan csókolt. Mindketten kapkodtuk a levegőt, és én beletúrtam hajába. A nyakamhoz értette ajkát, és kezével letépte rólam a pólót, majd a farmert. Én is ugyanezt tettem vele. Nem különösebben érdekelt ruhatáram megfogyatkozása, hisz volt ennél sokkal fontosan dolog is. Mint például ő. Végül a melltartót is letuszkolta rólam. A falhoz vezetett, és nekivágott, de nem fájt. Egyik lábamat a derekára kulcsoltam, és még mindig a haját markoltam. Ajka az enyémen volt, miközben megkerülte azt, és áttért a fülemhez, amibe aztán belesúgta ezt:

- Szeretlek!

Ez a szó indított be igazán. Ellöktem ,egyenesen a földre, ahova én is utána estem. Megpördült, és már megint ő volt felül. Mielőtt tettem volna egy megjegyzést ajka szorosan az enyémekhez kapcsolódott. Az egész olyan csodálatos volt. Még mindig nem hiszem el, hogy mindez velem történik meg. Megmarkoltam az ágy lábát ,és felnyögtem, mikor gyengéden beleharapott a nyakamba. Az ajka lentebb tért, és körbecsókolta köldököm, majd visszatért ajkamra. A derekam alá nyúlt, és gyengéden felemelt, de ajkunk végig egymáshoz ért. Kilépett a szobámból ,és átment a fürdőszobába, és letett a zuhanyzónál. Ajkam csupasz nyakára vándorolt és fogaim közé csíptem a bőrt, mire felnyögött. Elfordította a zuhanycsapott, és Edward megint a falhoz lökött. De én cseles voltam ám mert hirtelen megfordultam, és ő került a falhoz. A lábaimat a derekára tettem, és a hajába túrtam, miközben feltárta nyakam minden egyes pontját. Mindent éreztem, minden kis pontját. Az érintése úgy rázz ,mintha belenyúlnék a konnektorba, és ott tartanám. Csak ez éppen nem fájdalmas, hanem kellemes. Nem is tudom miért nekem jut ez a sok jó, gondoltam, de túl hamar kiabáltam el. Megint összeestem, és magával ragadott.

Az erdőben vagyok. Mindenhol fa, és fa. Éjszaka van, és vihar. A kövér cseppek áztatják bőröm, és mindig amikor rám esnek, kirázz a hideg. A folyamatos villanások megvilágítják az erdőt,hatalmas csattanások kíséretében. A fák között megjelenik Edward, és éppen ,hogy látom a villanások által.

- Edward! –kiáltom, de nem figyel rám. Egyenesen mögöttem van a tekintete. Egy percig kellett ,hogy rájöjjek, hogy van valaki mögöttem. Hirtelen mindenhonnan, éreztem, hogy figyelnek, és megpördültem. Nem volt ott senki. Visszafordultam, de csak Edward hűlt helyét láttam. Egy ág reccsent mögöttem, és én megint megfordultam. Csak az alakját láttam, de ahogy a villám egy nagyobbat villant megláttam. Hosszú szőkésbarna haja tocsogott a víztől. Arca piszkos volt, és fekete szeme lángolt. Hirtelen felismertem a pillantását, úgy éreztem mindenhol ő figyel. A szája mosolyra húzódott, és egy villám csattant közvetlenül mellettem. A lány meögött egy fiú állt, és tekintete cikázott köztem, és ő között. Hirtelen 5 villámoszlop zárta el látóköröm, és minden második másodpercben lecsapott. Nem tudtam menekülni. A fiú elindult felém, hogy megmentsen, de egy alak rá ugrott, akit egy szőke nő követett. A villám megint villant az égen, és mielőtt még egyszer lecsapott volna, megpillantottam Edward arcát, ahogy kiharapja a fiú torkát, és darabokra szedi. A lány még egyet mosolygott, és 10 fénycső csapott le, forró tűz köré zárva engem. A lány megfordult, és a fiúba belecsapott a villám, és örökre elégett. Minden reményem elszállt. Becsuktam a szemem, és vártam a halált, az égést, de nem jött. Kinyitottam a szemem. Egy napfényes réten voltam, tele virággal, és fénnyel. A fák közül Edward, és egy kisgyermek lép elő, akik felém tartanak. Nem csillogott egyik sem, és magamra néztem. Nem szikráztam, mint sok ezer gyémánt.

- Anyu! Gyere ide! – hívogatott a gyönyörű gyermek. Edward elmosolyodott, és rám pillantott. Anyu? Én? Visszamosolyogok rá, és még mindig alig tudom elhinni, hogy valóra vált minden álmom. Elfelejtkeztem, ami az erdőbe történt. A lányom kinyújtotta a kezét felém, és én elkezdtem felé lépkedni. Már csak egy méter. Lépek még egyet, és a rét elsötétedik, a lányom, és Edward pedig távolodik, mint két szellem. Integetnek, és hívogatnak. Utánuk futok, de egy sor fa elzárja utamat. Körbepillantok, és mindenhol hangos vad nevetés hallatszik. Minden fa eltűnik, és előttem terem ő. A lány aki tönkretette apám életét.

- Na milyen volt? – kérdezte mosolyogva, és színpadiasan meghajolt előttem.

- Pocsék. –köpöm az arcába, mire minden mosoly eltűnik arcáról, és átveszi helyét a kegyetlenség, bosszú. Az erdőből pár hatalmas tigris ugrik ki, és közeledik felém. A lány felnevet.

- Ki vagy te? –morgom, és hátrálni kezdek.

- Katherine. –mosolyog.

- Mit akarsz tőlem?- kérdezem.

- A halálodat. –mondja bosszúszomjasan, és felnevet.

- Miért csinálod ezt velem? –kérdezem tőle megint.

- Na,na. Mi ez a sok kérdés? – húzza fel a szemöldökét. A tigrisek felé pillant és elmosolyodik. Mind egyszerre ugrik rám, és én kiabálva felébredek.

- Bella! Bella! Sshhhh. Édesem nyugodj meg! – nyugtat Edward, mikor erősen belekarmolok a bőrébe. Kinyitottam a szemem, és riadtan ránézek, aztán körbe a helységben. A Cullen házban vagyok, és mindenki körülöttem térdel.

KOMI PLEASE!!!!!